Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

intézkedést a további utasításig, mert a Tanács f, évi április 3-án, kedden kiszáll az ügyek felülvizsgálatára Tolnanémedi községbe. — Ezzel kapcsolatban kérjük, hogy Alsó- és Felsőgyántra vonatkozó térképek és kataszteri birtokívek Tolnanémedi községházán a Tanács rendelkezésére álljanak."

30 Április 4-én Gyántpusztán közös földigénylő bizottsági ülést tartott Ozora és Pincehely, melyre a tolnanémedi bizottság nem jelent meg. Előző nap ugyanis a tolnanémediek hívtak össze közös ülést, de ezt nem tudták megtartani, állítólag azért, mert a gyűlés időpontját szándékosan összekeverték, hogy ne lehessen megegyezésre jutni.

31 Egyébként a Megyei Tanács sem jelent meg az általa kitűzött időpontban. Április 4-én, a közös földigénylő bizottsági ülésen az ozoraiak és a pincehelyiek megállapítják, hogy a tolnanémediek első sorban az igényjogosult gyánti cselédséget akarják kirekeszteni a juttatásból, „ . . . amit szóbelileg ki is jelentettek a Bizottságnak: a Gyántiakat kitelepítik német községekbe."

3

' Miklós István, aki mint „ozorai kerületi tanácselnök" szerepel a jegyzőkönyvben „leszögezi a törvény ama álláspontját, hogy a gazdaság területén élők elsősorban jogosultak a gazdaság területéből, a szociális és gazdasági követelményeknek megfelelően, a törvényes keretek között való földhöz juttatáshoz." Miután ezt kijelentették, a közös bizottság arra az álláspontra helyezkedik: „a földreformtörvény kategorikusan, jélreértheteílenül kimondja, hogy a megyei Bizottságok 2—3 napos késedelme után, a Községi Bizottságok a felosztási tervet végrehajtják. így a jelen bizottságok egyhangú határozattal megkezdik működésüket és a földek kiosztását." Ezt a határozatot a következőkkel indokolják: „Először azért, mert a Megyei Bizottság hat nappal ezelőtt bejelentette a földosztást és részükről eddig még semmi nem történt. Másodszor pedig nemzetgazdasági szem,pontból, hogy a földjeink üresen, parlagon ne maradjanak, teljes felelősséggel tartozunk. így felelősségünk tudatában a nemzetgazdaságot tartjuk szem előtt." Megállapítják, hogy Cyánt-gazdaság Ozora. Pincehely és Tolnanémedi között terül el. A puszta dolgozói is itt kívánják kivenni földjüket, ezért ebben az ügyben négy földigényiő bizottság érdekelt. Ozora, Pincehely és Gyánt földigénylő bizottságainak a megegyezése teljes. Tovább várni Némedi községre nem tudnak, mert ez szociális és nemzeti károkat jelent. Ozora és Pincehely bizottsága letárgyalta a gyánti igénylők jogosultságát, ahogy saját maguk megállapítják: „a törvény szellemében a legnagyobb lelkiismeretességgel." A 91 igényjogosult közül 78 igényjogosultságát minden kétséget kizáróan elismerik, összesen 833 hold erejéig. 20 katasztrális hold legelőt osztatlanul a gyántiaknak hagynak. A 83 holdas rétigényiésüket a 833 katasztrális hold szántóból levonják, így a gyántiak szántóí'öldigénye 750 kh. terület. A két község közötti végleges kiosztást másnapra, április 5-ére halasztották. Ozora és Pincehely község a fennmaradó földterületen az alábbiak szerint osztozott meg: Ozorának jutott 359 és fél kh. szántó, 120 kh. rét. Pincehelynek jutott 303 kh. szántó. A 40 kh. területet kitevő almajori részt átengedte a bizottság Tolnanémedinek. A 20 kh. sáráliási területet az ozoraiak legelőnek kapták meg.

33 Április 4-én, amikor Ozora és Pincehely közös ülést tartott, a tolnanémedi Községi Földigénylő Bizottság elnöke, aki egyben a Szociáldamokrata Párt helyi elnöke volt, levelet intéz a Megyei Fcldbirtokrendező Tanácshoz. Először is azt tudakolja, hogy a tanács küldöttje miért nem jelent meg április 3-án a megígért időpontban, hogy a felosztás ügyében döntsön. Az elnök panaszolja, hogy Ozora és Pincehely Kommunista Pártja összefogott ellenük, hogy mindenáron 425