Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

Ricsovics János dombóvári illetőségű, volt gazdasági cseléd panasszal él, mivel elmúlt 65 éves, így kizárták a juttatásból. Ezért a földművelésügyi miniszterhez fordul. „Egyik fiam nemrég jött meg fogságból, a másik fiamról meg nem tudok semmit, a leányom légitá7nadástól elvesztette a jobb karját és így teljesen munkaképtelen. Én 14 éves koromtól kezdve uradalmokon dolgoztam. Az utóbbi időkben bérbe birtam földet és ezen dolgoztam a mai napig. így kérném a már márciusban igényelt két hold földet megkaphassam, amit a helyi Földigénylő Bizottság a véghatározat megérkezéséig fenn is tartott részemre."" A kérvényező megkapja a 2 hold földet, mert a Megyei Földbirtokrendező Tanács „különös tekintettel volt arra, hogy nevezett 14 éves kora óta gazdasági cselédként dolgozott, azután pedig két katona fiát nevelte a hazának, az egyik fia a mai napig sem került elő, végül pedig leánya a most dúlt háborúban légitámadás következtében egyik karját elvesztette. Mindezek a körülmények arra indították a Tanácsot, hogy Ricsovics János részére különös méltányosságból a fent írt földterületet jutassa, hogy azon nevezett nyugodtan gazdálkodhassék és előteremtse mindazon életszükségleti cikkeket, amelyek az élete fenntartásához szükségesek."

15 A Megyei Földbirtokrendező Tanács a tamási járásban is hatályon kívül helyezi egy régebbi határozatát, valakit 65 évet meghaladó kora ellenére juttatásban részesít, mivel az igénylő 40 évig volt gazdasági cseléd és antidemokratikus lenne, ha igénylését nem teljesítenék.

16 A rendelet kimondja, hogy elsősorban nős emberek az igényjogosultak. A tamási Községi Földigénylő Bizottság azonban a nősüléskorban lévő, 23 éves fiatalembereket is igényjogosultként kezeli és 3 hold erejéig juttatásban részesíti őket.

17 Derűt keltő viszont a következő eset: május 19-én ez a beadvány érkezett a Földhivatalhoz: Váralja községben Vörös Sándor váraljai lakos lemondott 12 hold juttatott földjéről, mert a Községi Földigénylő Bizottság azzal a feltétellel juttatta neki, ha 1945. május 17-ig megnősül. Minthogy megnősülni eddig az időpontig nem tudott, s mint nőtlen ember a juttatott földet nem is tudná megmunkálni, lemond a földjéről.

18 A Községi Földigénylő Bizottságok következő fontos feladata az elkobzásra és kisajátításra kerülő földek számba vétele volt. „Az elkobzott és igénybeveendő birtokok területének megállapítása helyi ismeretek alapján elég könynyű. Minden községben ismerik a 100 kh-on felüli birtokosokat és a községnél lévő kataszteri birtokívekből könnyen kivehetők a szükséges adatok. De a birtokíven kívül is nélkülözhetetlen a tényleges helyzetről közvetlen szemlélettel, felméréssel meggyőződni." — teszi közzé az utasítást az újságban a Megyei Földbirtokrendező Tanács.

19 Az igénybe veendő birtokok és területek számba vétele valóban, a helyi ismeretek alapján igen könnyű volt. Tulajdonképpen a földigénylők már évtizedekkel előbb kinézték maguknak azokat a földeket, melyeket ki szerettek volna osztani. Visszaemlékezése során Takács György elmondotta, nem nagyon kellett gondolkozni azon, hogy hol és mit osszanak ki, mert régen kinézték már maguknak azt.

20 „A gondolat sebesen járja a határt. A parasztok fejében, mint a televízió képernyőjén jelenik meg a birtok és a tulajdonosa, nem elvontan, hanem egy-egy életreszóló emlék nagyonis reális képében. Ahol a gondolat bizonytalankodik, a kétség tartósan ott sem horgonyoz le. A bizottság elég nagyszámil a határ minden részének akad jó ismerője."

21 422