Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

feltétlenül bocsássa rendelkezésre. Ugyancsak felhívom, amennyiben a föld­igénylő bizottság esetleg szaktanácsért fordul az elöljárósághoz, azt a rendelet szellemének megfelelően elfogultság nélkül adja meg és minden adatot, amit a községtől a bizottság kér, bocsássa rendelkezésre." 21 ' A többi járás főszolgabírája is ehhez hasonló utasításokat adott ki a községeknek. A földreform végrehajtásának megindításában tehát Tolna megyében erő­teljes szerepet vállalt a közigazgatás. A végrehajtási utasítás (33 000 1945. F. M. sz. r.) határozottan kikapcsolja a közigazgatási apparátust a földreformrendelet lebonyolításából. A Községi Földigénylő Bizottságok megalakításának megszer­vezését a demokratikus szervekre bízza, elsősorban a Nemzeti Bizottságokra. Ahol ez még nem alakult meg, ott a helyi Földmunkás Szakszervezetekre, vagy a demokratikus pártok hatáskörébe utalja. Nem volt véletlen, hogy így rendel­keztek. Nagyon jól tudták, igen sok helyen a községek elöljáróságaiban helyet foglalnak olyan elemek, akiknek nem a reform végrehajtása, hanem annak el­sikkasztása az elsődleges érdekük. Sok helyen, így Tolna megyében is általában helyén maradt a régi köz­igazgatási apparátus, melyet nem a szükséges demokratikus forradalmi szellem hatott át. A földreform megindítása azonban előbb történt meg, mint a végre­hajtási utasítás megjelenése, ezért történhetett, hogy Tolna megyében ezt a sze­repet a közigazgatás akarta eljátszani. A Megyei Földbirtokrendező Tanács meg­alakulása után erősen tiltakozott az ellen, hogy a közigazgatás beavatkozzon a földreform végrehajtásába. „A. földosztási sürgősen le kell bonyolítani, de a fő­szolgabírónak nincs joga erre határidőt kitűzni, mert a közigazgatási hatóságok csak segíteni kötelesek a Földigénylő Bizottságokat, de utasításokat csak a Ma­gyar Földmívelésügyi Minisztérium és a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács adhat." — küldi az intenciót a Községi Földigénylő Bizottságoknak."' Alispán ekkor tulajdonképpen nem volt a megyében. Helyette a vár­megyei főjegyző intézkedett március 25-én földreform végrehajtása ügyében. Ö adja ki a 600-as rendeletet falragasz formájában, a főispánnak 50, a gazdasági felügyelőnek 10, a központi járás főszolgabírájának 70, a többi főszolgabírónak összesen 325 darabot. 20 Ezt még a főszolgabírák sokszorosíttatták. hogy minden községbe több példány is jusson. A kormánybiztoson kívül is jöttek a megyébe Pestről kiküldöttek, akik hozták a rendelet hírét. A tamási járás főszolgabírója visszaemlékezése során elmondotta például, hogy felkereste hivatalában a helyi közigazgatási szovjet parancsnokság politikai tisztje, Bakó István és Szedeli Ferenc helyi lakosokkal és egy pesti munkás kiküldöttel. Bejelentették, hogy a földreformrendelet meg­született. Közölték, megkezdik a végrehajtást, és kérték, hogy a járási közigaz­gatási hatóságok segítsék a munkájukat és tevékenyen működjenek közre ebben.'' A községekben a földreformról szóló rendelet közzététele általában két­féleképpen történt: vagy hirdetmény jelent meg a községházán, vagy az elöljáró­ság megbízásából kidobolták a faluban, hogy földet lehet igényelni. Voltak olyan helyek, ahol rögtön a földigénylés feltételeit is közhír­ré tették. Bonyhádon például március 24-én a következőket dobolták: A község­házán vasárnap délután 6-ig, hétfő déli 12-ig földet lehet igényelni. Földet igé­nyelhet minden mezőgazdasági cseléd, mezőgazdasági munkás, törpebirtokos, nagycsaládú kisbirtokos nős fiúgyermeke, akinek földbirtoka a várható örökség­gel együtt 5 kataszteri holdnál nem több. Mindenki legfeljebb 15 hold szántót és 399

Next

/
Thumbnails
Contents