Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
feltétlenül bocsássa rendelkezésre. Ugyancsak felhívom, amennyiben a földigénylő bizottság esetleg szaktanácsért fordul az elöljárósághoz, azt a rendelet szellemének megfelelően elfogultság nélkül adja meg és minden adatot, amit a községtől a bizottság kér, bocsássa rendelkezésre." 21 ' A többi járás főszolgabírája is ehhez hasonló utasításokat adott ki a községeknek. A földreform végrehajtásának megindításában tehát Tolna megyében erőteljes szerepet vállalt a közigazgatás. A végrehajtási utasítás (33 000 1945. F. M. sz. r.) határozottan kikapcsolja a közigazgatási apparátust a földreformrendelet lebonyolításából. A Községi Földigénylő Bizottságok megalakításának megszervezését a demokratikus szervekre bízza, elsősorban a Nemzeti Bizottságokra. Ahol ez még nem alakult meg, ott a helyi Földmunkás Szakszervezetekre, vagy a demokratikus pártok hatáskörébe utalja. Nem volt véletlen, hogy így rendelkeztek. Nagyon jól tudták, igen sok helyen a községek elöljáróságaiban helyet foglalnak olyan elemek, akiknek nem a reform végrehajtása, hanem annak elsikkasztása az elsődleges érdekük. Sok helyen, így Tolna megyében is általában helyén maradt a régi közigazgatási apparátus, melyet nem a szükséges demokratikus forradalmi szellem hatott át. A földreform megindítása azonban előbb történt meg, mint a végrehajtási utasítás megjelenése, ezért történhetett, hogy Tolna megyében ezt a szerepet a közigazgatás akarta eljátszani. A Megyei Földbirtokrendező Tanács megalakulása után erősen tiltakozott az ellen, hogy a közigazgatás beavatkozzon a földreform végrehajtásába. „A. földosztási sürgősen le kell bonyolítani, de a főszolgabírónak nincs joga erre határidőt kitűzni, mert a közigazgatási hatóságok csak segíteni kötelesek a Földigénylő Bizottságokat, de utasításokat csak a Magyar Földmívelésügyi Minisztérium és a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács adhat." — küldi az intenciót a Községi Földigénylő Bizottságoknak."' Alispán ekkor tulajdonképpen nem volt a megyében. Helyette a vármegyei főjegyző intézkedett március 25-én földreform végrehajtása ügyében. Ö adja ki a 600-as rendeletet falragasz formájában, a főispánnak 50, a gazdasági felügyelőnek 10, a központi járás főszolgabírájának 70, a többi főszolgabírónak összesen 325 darabot. 20 Ezt még a főszolgabírák sokszorosíttatták. hogy minden községbe több példány is jusson. A kormánybiztoson kívül is jöttek a megyébe Pestről kiküldöttek, akik hozták a rendelet hírét. A tamási járás főszolgabírója visszaemlékezése során elmondotta például, hogy felkereste hivatalában a helyi közigazgatási szovjet parancsnokság politikai tisztje, Bakó István és Szedeli Ferenc helyi lakosokkal és egy pesti munkás kiküldöttel. Bejelentették, hogy a földreformrendelet megszületett. Közölték, megkezdik a végrehajtást, és kérték, hogy a járási közigazgatási hatóságok segítsék a munkájukat és tevékenyen működjenek közre ebben.'' A községekben a földreformról szóló rendelet közzététele általában kétféleképpen történt: vagy hirdetmény jelent meg a községházán, vagy az elöljáróság megbízásából kidobolták a faluban, hogy földet lehet igényelni. Voltak olyan helyek, ahol rögtön a földigénylés feltételeit is közhírré tették. Bonyhádon például március 24-én a következőket dobolták: A községházán vasárnap délután 6-ig, hétfő déli 12-ig földet lehet igényelni. Földet igényelhet minden mezőgazdasági cseléd, mezőgazdasági munkás, törpebirtokos, nagycsaládú kisbirtokos nős fiúgyermeke, akinek földbirtoka a várható örökséggel együtt 5 kataszteri holdnál nem több. Mindenki legfeljebb 15 hold szántót és 399