Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
rasztság saját erejéből úgy ahogy megpróbálkozott földje megművelésével, a nagybirtokon azonban már sokkal rosszabb volt a helyzet. Egész sereg majorság gazdátlanul maradt. A tulajdonos, de az intézők is elmenekültek, a cselédség magára hagyatva nem tudta, mihez kezdjen. Az uradalmi cselédeket az a kérdés foglalkoztatta, hogy a birtok melyik részén kezdjenek kézi erejükkel munkába, kié lesz a termés, amit ők hoznak majd ki a földből." 10 Ezen a helyzeten csak úgy lehetett változtatni, ha a nincstelenek saját tulajdonukba veszik a földet, s így érdekükké válik, most már mint a sajátjukét, művelni. A háború okozta dermedtséget csak úgy lehetett feloldani, ha a földosztásról szóló rendelet minél előbb napvilágot lát. A Szociáldemokrata Párt és a Kisgazda Párt azonban a Nemzeti Parasztpárt tervezetének megjelenése után hetekig váratott a maga földreformprogramjára, illetve hosszú ideig egyik párt sem nyilvánított véleményt. „Fokozta a demokratikus agrárátalakulás azonnali megvalósításának akadályait az is, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai 1944 végén szétszéledtek. A nemzetgyűlés politikai bizottságában pedig az az álláspont alakult ki, hogy a földosztás ügyének rendezéséhez nem elegendő kormányrendelet, hanem törvényre van szükség, s így végső soron a földreform ügyében a nemzetgyűlésnek kell döntenie. A nemzetgyűlés összehívásának időpontját azonban csak 1945. április elsejében jelölték meg." il A felszabadított területeken viszont megmozdult a falu népe. Januártól egyre-másra keresik fel a küldöttségek Debrecenben a miniszterelnököt és a kormány tagjait, hogy követeljék a földreformtörvény minél előbbi megjelentetését. A parasztok azonban nemcsak követelik a kormány intézkedését, hanem előkészületeket tesznek, hogy felosszák a nagybirtokot. „Nincsenek ugyan erőszakos parasztmegmozdulások, mint 1918 novemberében és 1919 telén; rablás, gyújtogatás, kisajátítás nem kíséri a parasztságban végbemenő erjedést. Higgadt döntéseikben, a reformot előkészítő határozataikban azonban több r>olt az erő, nagyobb és tartósabb a fenyegetés, mint a negyedszázaddal korábbi elementáris kitörésekben." 12 A felszabadult keleti országrészen hatalmas népmozgalom bontakozott ki, és ez a demokratikus hullám nagymértékben lendítette előre a földreformrendelet megszületésének ügyét. A népmozgalom nyomására és a Kommunista Párt többszöri sürgetésére a Szociáldemokrata Pártnak és a Kisgazda Pártnak is véleményt kellett nyilvánítania. A Szociáldemokrata Párt február 25-én közölte az 1930-ban készült agrárprogramját, amely még az antifasiszta egységfront politikájának kidolgozása előtt keletkezett, más történelmi légkörben. A program szerint a nagybirtokot 200 holdon felül kártérítés ellenében sajátították volna ki, viszont a hitbizományokat, és egyházi birtokokat teljes egészében, kártérítés nélkül. A juttatásról hasonlóan vélekedtek, mint a Nemzeti Parasztpárt tervezete, csak a nincstelenek megelőzték volna rangsorban a parcellás parasztokat. 13 A Független Kisgazdapárt a maga tervezetével nem lépett színre. Nyíltan csak annyit hangoztatott, hogy általánosságban elfogadja a Nemzeti Parasztpárt tervezetét, de a kivitelezés időpontjáról, módszereiről csak homályosan nyilatkozott. Sőt a párt vezetői bizonyos zavarkeltésre is törekedtek: cikkezni kezdtek arról, hogy a sok mezőgazdasági cseléd nincs felkészülve az egyéni gazdálkodásra, a kollektívra viszont igen. Éppen ezért az orosz úton járva kell megvalósítani a földreformot — mondták •— azaz rögtön a kollektív gazdálkodásra kell áttérni. „A mai körülmények között folytatható egyéni gazdálkodásra nincs fel25' 387