Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

rész helyett tizedrészt kaptak — eredetileg nyolcadrészt követeltek. Továbbá megígérték, hogy a részt megtoldják 50 kg búzával, egy robotnapot pedig elengednek. A belső cselédség helyzetét a következőkkel enyhítették: mindenkinek 40 korona javítást helyeztek kilátásba. A béresekre vonatkozó összes robotmunkát elengedték. Kimondták, hogy a bérj a vitást minden negyedre a cseléd előlegbe kapja. Vasárnap és ünnepnap a munka szünetelni fog — ígérték meg. A béresek adóját, orvosi költségét és „patikáját" a bérlő fizeti — határozták el. Ezekből az ígéretekből azonban a gyakorlatban nem sok valósult meg. A mezőgazdasági bérmunkások és cselédek harca bármilyen csekély eredménnyel, de mégis eredménnyel végződött. Nem törte őket meg sem a rábeszélés, sem a csendőri-katonai erőszak, sem pedig a más megyékből hozott tartalékmunkások serege. Komoly sikert jelentett, hogy a hivatalos szervek tárgyalásra kényszerültek velük. A megmozdulás megmutatta, milyen erősek, ha öszszefognak. Az 1905-ös aratósztrájknak az volt a legnagyobb jelentősége, hogy Tolna megyében is kialakult egy olyan forradalmi hagyomány, amelyről az ínséges esztendőkben jó volt beszélni, amelyre jó volt visszaemlékezni, és amely példaként állt az utókor előtt. Az 1945-ben földet osztók apái, nagyapái, hozzátartozói általában részt vettek a sztrájkban. Sokuknak gyerekkori élménye fűződött az eseményekhez. Takács György, az értényi Községi Földigénylő Bizottság volt elnöke elmondotta visszaemlékezése során, hogy a családban nagy riadalom támadt, mindenki sírt, mert eltűnt a nagyapja. Elment a többi aratóval szervezni a sztrájkot. Eljutottak egészen a Somogy megyei Kazsokig. Tovább nem tudtak menni, mert a kivezényelt csendőrség és katonaság feltartóztatta őket. Miután a csendőrök elengedték a nagyapját és hazakerült, többé az uradalomba nem mehetett aratni, mert nem fogadták fel. A községben élő tehetősebb polgároknál vállalhatott csak munkát. Takács György visszaemlékezése szerint nagyapja és barátai állandóan a földosztásról, az ősi juss megszerzéséről beszéltek. Értényben ők a falu szélén laktak, mindig náluk gyűltek össze a kepésaratók. napszámosok, kisbérlők. Náluk beszélgettek a szebb életről, a jövőről. Nagyapja mindig azt mondta, már az I. világháború előtt: „Hát ha mi nem is tudtuk végrehajtani a földosztást, de majd az én kis unokám, majd az kiosztja a földeket. . ." A jövendölés valóra vált, mert Értényben 1945 tavaszán Takács György osztotta a földet." A dunántúli arató- és cselédsztrájk kimondott, vagy kimondatlan célja végső soron a föld megszerzése volt. Az 1905-ös aratósztrájk tulajdonképpen agrárszocialista megmozdulásnak tekinthető, de a parasztság tudatában a szocialista szó és a szocializmus szó egyet jelentett a földkérdés megoldásával. A szocialista eszméket ők a maguk módján értelmezték, a szocializmus diadalra jutásától saját álmaik megvalósulását várták. Tulajdonképpen az 1905—1906. évi nagy aratósztrájkokkal függött össze a Tolna megyéből kiinduló Szemere-mozgalom is. Szemere Kálmán a szegényparasztság elkeseredett hangulatára támaszkodva szervezte meg a mozgalmát 1908-ban a nagybirtok ellen. A kivándorlás megszüntetésére, a nép nyomorának enyhítésére a magyar gazdasági élet megszilárdítására induló mozgalom csakhamar átterjedt Somogyba és Baranyába is. Szemere elképzelése az volt, hogy a nagy latifundiumokat kisbérleti formában kiosztja a zsellérek és törpebirtokosok között. „Azért lettem száműzve hazámból — mondja, mivel kitiltották Tolna megye területéről —, mert egy nagyszabású népmozgalmat indítottam 'meg három vármegyében, melynek egyedüli célja volt: szomorú go.zdasági viszo381