Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

ferrei és a szocialisták központi irodájával. Innen szállították közéjük a röpiratokat is. 1898. március 13-ára, az 1848-as márciusi forradalom 50 éves évfordulójára Viczaiék népgyűlést akartak összehívni, a szabad sajtó megvédése érdekében, de a „tiltakozó körmenetet" a főszolgabíró nem engedélyezte. A kitűzött napra azonban a tömeg, mintegy 6—700 ember összegyűlt. A főszolgabíró és egy főhadnagy többször felszólította őket a szétoszlásra, szavaik súlyát a csendőrszuronyok tették nyomatékosabbá. „A főszolgabíró és a többi hatósági közegek folyton csillapították a tömeget, de eredmény nélkül, a szétoszlásra kijelölt idő alatt a helyzet nem változott. A tömeg egy részét sikerült a csendőrségnek szuronyt szegezve helyéről visszavonulásra bírni és szétoszlatni, de a csoportok zöme, körülbelül 500 ember, nem engedelmeskedett semmiféle békés felhívásnak, hanem szocialista munkásdalokat énekelt és féktelen szidalmazás, ököllel való fenyegetés volt a válasz. Közel két órai kísérletezés után délután 4 órakor az est közeledtére és a helyzet veszélyes voltára való tekintettel a főszolgabíró és a szakaszparancsnok újból és utoljára felhívták a tömeget a szétoszlásra, mert ellenkező esetben szuronyrohamot intéznek ellene."™ A tömeg a nyomatékos felszólításra sem tágított. A csendőrség erre szuronnyal a kézben rohamra indult és megtisztította a teret. „A tér kiürítése alkalmával 7 sebesülés és két halálozás történt." A szervezőket, 28 embert letartóztattak. Ez a megmozdulás nem volt elszigetelt. Bizonyítja, hogy az újság szavai szerint „Solt községből több százra menő parasztszocialistákból álló tömeg akart a Dunán átkelni, hogy a vasárnapi körmenetben résztvegyen, de a kompos hatósági tilalom folytán nem vitte át őket a Dunán. ... Bölcskéről is számosan elindultak a népgyűlésre, de hatósági felszólításra visszavonultak."

70 A megmozdulás példát mutatott. Az első eset volt Tolna megyében, hogy a hatósági közegek felszólítására, és a csendőrség megjelenésére nem hátráltak meg. A tüntetést csak a csendőrszuronyok tudták szétverni. Tolnavármegye alispánja az 1898. évi tavaszi közgyűlés időszaki jelentésében ismét foglalkozik a megye területén előforduló szocialista mozgalmakkal. A szocializmus a fővároshoz közelebb eső s azzal sűrűn érintkező Duna menti községekben lépett fel legelőször, elsősorban a Szociáldemokrata Párt agitációja, a szocialista sajtó elterjedése következtében. „A pusztán fizikai munkájuk után élők megélhetési viszonyainak romlása . . . nem csekély mértékben segítette elő a szocialista tanok megfogalmazását." A szervezkedés „mindenütt csupán mezei munkások osztályában" figyelhető meg, „melyhez majd csaknem kizárólag az úgynevezett zsellérek és a kisházasok legszegényebbjei tartoznak, mely utóbbiak között elvétve iparosok is találkoznak."

21 A megmozdulásokért majdnem kizárólag a szocialista tanok terjedését okolták, a tényleges okot azonban elhallgatták: azt, hogy a feudális maradványokkal terhelt mezőgazdaság fejlődése földönfutóvá tette az embereket, állandósította a munkaerő-felesleget, milliókat tartott létbizonytalanságban. Magyarország úri rétege hallgatólagosan eltűrte, hogy a nyomorgó földmunkások ezrei meneküljenek el idegenbe. Tömegesen indultak neki a nincstelenek a nagyvilágnak, mert itthoni életüknél csak jobbat remélhettek. Az országon belül az uralkodó osztály nem tűrt meg semmiféle változtatást kezdeményező megmozdulást. Az ilyen irányú szervezkedéseket azon nyomban elfojtotta. Pedig a századfordulóra a falu népének nyomorúságos helyzete az elviselhetetlenségig fokozódott. „A nincstelen mezőgazdasági munkások, cselédek helyzete vált a legelviselhetet378