Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

Már szervezettebb megmozdulásra mutat a földosztó mozgalom és az agrárszocialista mozgalom összefonódott jelentkezése a megyében. 1896-ban a nincstelenek földet akartak Öcsényben osztani, illetve el akarták érni, hogy mindenki vagyon szempontjából egyenlő legyen. A földnélkülieknek ki akarták osztani Özsák- és József-pusztát. A gondolat „visszhangra talált, mert csakhamar találkoztak apostolok, kik az eszmét magukévá tevén, azt minden erejükből terjesztették; sőt mi több, még törvénykönyveket is szereztek, amelyekből a sociálistikus tanokat szedték."

1

" A mozgalom résztvevői kérvényt szerkesztettek a földművelésügyi miniszterhez, hogy adja oda nekik a két pusztát, minden rajta található felszereléssel együtt. Az osztást majd ők maguk elvégzik békésen egymás között. A beadványt kétszázhuszonnyolcan írták alá. A mozgalom vezetői a kérvényt átadták az elöljáróságnak, hogy hivatalból terjessze fel a miniszterhez. Az elöljáróság a beadványt visszadobta. Erre elhatározták, hogy húsvét hétfőjén, amikor a község vezetősége együtt lesz, a községházát megtámadják, az elöljáróságot agyonverik, a hivatali pecsétet elveszik. Az elöljáróság megtudta a készülő támadást, ezért csendőrségi fedezetet kért. A négy csendőr megjelenésekor „vége lett az eöcsényi szocializmusnak". A megmozdulásról csak ennyit tudunk, de az újságíró gúnyolódásából kitűnik, hogy a korabeli szocialisztikus eszmék egyike terjedt el a községben; „Az a jó gondolata támadt u. i. egy (még eddig meg nem nevezhető) ottani polgárnak, hogy a vagyoni viszonyok nem elég arányosan vannak elosztva az egész világon általában és Eöcsényben különösen. Mert miután minden eöcsényi ember Eöcsényben lakik, eöcsényi levegőt szí és eöcsényi kenyeret eszik, hát miért ne lehetne minden eöcsényi ember vagyonilag is egyforma?"'

1 Ha a csendőrök megjelenése meg is félemlítette az őcsényi szocialistákat, az eszme mégis terjedt tovább a többi községben. Tolna megyét birtokmegoszlás szempontjából lényegében három nagy területre lehetett osztani: a Duna vonala mellett erős közép- és nagybirtok a jellemző. A Dombóvár—Budapest vasútvonal két oldalán az Esterházy hitbizomány földjei húzódtak. A két területet a megye középső részén a XVIII. századi német telepítések következtében létrejött, zömmel paraszti birtokok választották el egymástól. Ez a birtokmegoszlás a tömegek politikai magatartására, aktivitására erősen kihatott. Meghatározta, hogy az eseményekről honnan kaptak hírt, a politikai megmozdulások honnan csaptak át a megyébe. A Duna menti rész a Pest környéki és Pest megyei mozgalmakkal állott kapcsolatban, a mai tamási és dombóvári járások politikai arculatára a Fejér megyei, somogyi és baranyai mozgalmak nyomták rá a bélyegüket. A középső terület, különösen a völgységi járás általában politikailag —• parasztmegmozdulások szempontjából a kiegyensúlyozott birtokviszonyok következtében — közömbösnek mutatkozott. 1897-ben, az őcsényi megmozdulást követő évben a Tolnamegyei Közlöny újságírója keserűen állapítja meg: „Szomorú jelenség, hogy a szocialisták Tolnavármegye néhány községében is befészkelték magukat."

12 Rögtön fenyegetőzik is a cikkíró: „A maszlaghintő ámítók szociális lapok és kiáltványok által vezetik félre a szegény munkásokat, a kik későbben fogják megbánni, hogy hallgattak az izgatók szavaira." A föld nélküli nincsteleneknek azonban nem nagyon kellett az agitátorok szavaira hallgatni, mert beszélt saját sorsuk mindenkinél és mindennél jobban. Beszélt a mérhetetlen nyomor, szegénység, alacsony bér, robot, hosszú munkaidő, szociális helyzet, s az egész reménytelen, sivár élet. Az újságcikk így folytatódik: „Mint értesültünk a munkások már most kijelentették a földes uraknak, hogy csak azon esetben vállalnak aratást, ha kc376