Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

rancsnok. Iremasvili hadd pihenjen. Deszantként Taraszenko zászlóalját vidd, most pedig ülj az asztalhoz.^ . .. És a két rohamlövegből, meg Taraszenkónak a 21. ezredhez tartozó zászlóaljából álló osztag máris indult Kurd felé. 22 óra 30 perc. Mindenütt csend és sötétség. Hogy hol az ellenség, most senki sem tudta. Lehet hátul, vagy a szárnyakon, de lehet, hogy elöl. Elérve az erdőszegélyt, az osztag a betonúton haladt az erdőben. A téli égboltot sötét felhők borították, s nemhogy az embereket, de még a rohamlövegeket sem lehetett látni két lépésről. A távolban egyetlen lövés, egyetlen hang sem hallatszott, s rakéták sem kúsztak az égre. A gépek lehalkított motorral mentek. Vaszüev megtiltotta a világítást és a dohányzási. A. gyalogság leszállt a rohamlövegekről, s igyekezve mellettük maradni, az út szélén ment. Elöl haladtak párosával a járőrök, a lassan, csendben mozgó rohamlövegektől 100—200 méterre eltávolodva. A pokoli sötétség és a sűrű csönd végsőkig feszítette az idegeket. Mindenki érezni akarta a másik közelségét. Még a rohamlövegek is szorosan egymásra zárkóztak, nem kell magyarázni, mit jelent a menet alatt a helyes tagozódás. De ebben a helyzetben nehéz volt megkövetelni a vezetőktől, hogy tartsák a távközt. így, szinte tapogatózva, a lélegzetet is visszafojtva közeledett az osztag Kurdhoz... Négy és öt óra között az osztag elérte Kurd peremét. De még mindig mély csönd. Megálltak, harcrendbe bontakoztak szét: elöl a rohamlövegek, mögöttük a gyalogság lánca. Mindenki elcsöndesedett, készült a harcra. Vaszüev arra számított, hogy a németek a súlyos harci nap után, most kábultan alszanak. De erről meg kellett győződnünk. Vagy ötven méterre állt a legszélső ház. A felderítők odakúsztak. Visszafelé jövet kiegyenesedve lépkedtek, s magukkal hoztak egy községbelit. Az elmonőAa, hogy a németek 15 perccel előbb hagyták el a helységet. Addig valóban aludtak, láthatóan nem fedeztek fel bennünket. Egyszerűen elhatározták, hogy visszahúzódnak Tamásiba, ahol előkészített védelmi terepszakaszuk volt... Az osztag csendben, egyetlen lövés nélkül elhagyta Kurdot és ismét menetoszlopban nyomult előre. Kurdtól 5—6 km-re végre felfedeztük a visszavonuló oszlopot. Hosszú sorban lövegek, gépkocsik és lovasszekerek vonultak. Rohamlövegeink már ^odapörköltek^ az oszlop végére, de az elején még nem fogták fel, hogy mi történt. Aztán valamennyien szétszóródtak. Az úton és mellette halott tisztek és katonák, szétzúzott lövegek, égő páncélozott szállító járművek és lőszerszállító gépkocsik. Nekünk nem volt veszteségünk. Nem telt el félóra, s a Tamásiból kivezető úton megjelentek az ellenség páncélosai és rohamlövegei. Nem merészkedtek közelebb, hanem távolról tüzeltek. Rohamlövegeink jól kihasználva a terepet, manőverezni kezdtek. Megkezdődött a párbaj ... December 2-án este Iremasvili rohamlövegosztálya a deszanttal együtt betört Tamásiba és a gyalogság megérkezéséig tartotta a helységet."

m Ezen a napon — december 2-án — a front vonalától délre több község gyűrűbe került. Számottevő ellenséges haderő bekerítésére azonban nem került sor. A bekerítés elől a fasiszta seregeknek a Gyönk—Keszőhidegkút—Belecska— Tomanémedi községeken át húzódó országút volt az egyetlen számottevő kövezett út, amelyen még el lehetett menekülni. A még el nem dobált, igen hiányos 35