Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vezetők: a főispán, alispán és a pénzügyigazgató. Látszik e pár példában, rövid ismertetésben, hogy mertek és tudtak felelősséget vállalni, mert ténykedésüket a nép szeretete határozta meg. A svábkérdés és az ezzel összefüggő székelytelepítés ügyét tanulmányunkban nem tárgyaljuk. Oka ennek az, hogy német lakosság kitelepítése, vagyoni jogainak korlátozása — a földreformrendelet határain túlmenően — időszakunk végén kezdődött. Tanulmányunk célja az volt, hogy megörökítsük, leírjuk, miként válik Magyarország helyzete katasztrofálissá a fasizmus ölelésében és miként indult el a felszabadulás után az új fejlődés felé. Ez az elindulás, ez a kezdet 1945. június végével jutott el odáig, hogy már nem kezdet volt, hanem új alapokra építés. Ennek az időszaknak a magyarországi németkérdés esztendőkön keresztül tartó ügye már nem volt szerves része. A háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásáról, a földreform során őket ért hátrányokról említést tettünk, s az ami ezután következett, már nem megyei, hanem országos, sőt nemzetközi kérdés volt, messze túlhaladja a helytörténetírás legtágabb határait. A székelykérdés, a telepesek kérdése viszont ezekben a hetekben kezd a megye problémájává válni. Mária Terézia zsoldosai elől előbb Moldvába, majd Bukovinába menekült, a háború alatt a Délvidékre telepített, onnan vándorsorsra jutott székelyek már a megye népi demokratikus, majd szocialista fejlődést építő jövőjének, nem pedig az élet megindulásának voltak részesei. Az ő történetük megyénkben éppen akkor kezdődik, amikor a most feldolgozni vállalt időszak befejeződik. Hasonlóképp nem szólunk a hitleri táborokat átélt, vagy ott elhalt zsidóság további sorsáról. Az életben maradottak később tértek haza, az elveszettek számba vétele — ha egyáltalán lehetséges — szintén később történt. Egykét megjegyzést azonban ezzel kapcsolatban teszünk. Tolna megyében nem volt szükség arra, hogy a helyi államhatalmi szervek a kormány rendelkezése előtt kinyilvánítsák deklaratív formák között a fasiszta törvények, rendeletek érvényének megszűnését. Azokat, mint írtuk, a megye közönségének hatalmas többsége már akkor elítélte, amikor végrehajtásukat fegyverek, erőszak tették lehetővé. Ezek a felszabadulás tényével minden hatályukat elvesztették. A még menthető vagyon érdekében a hatóságok mindent megtettek, s az itthon maradt kivételezettek, a korán hazatértek által megalakított különböző összefogásaikat érdekvédelmi, elismert szerveknek tartották nemcsak a hivatalos helyeken, hanem a közvélemény is. Jogaikat szükség esetén karhatalommal, a bíróság szigorával segítettek megvédeni. Tisztelettel és részben kegyelettel kell azokról is megemlékezni, akik rajtuk kívül a német fasizmussal szembenéztek, üldöztetést, börtönt, esetleg halált választva. A hazaérteket a közvélemény szeretettel, megbecsüléssel fogadta. Az újságok, nemzeti bizottságok ünnepelték őket. Voltak köztük munkások, parasztok, papok, orvosok, jogászok. Mély megdöbbenéssel vette a hírt a megye lakossága, hogy dr. Perczel Béla, a Gömbös-rendszerrel szembefordult, volt fő- és alispán, a hűségmozgalom országos vezetője, deportálásából hazatérőben, Győrben meghalt. Meggyötört teste a politikai harcot, az üldöztetést, a nyilasok és a németek kegyetlenségeit kibírta, de ősi ®tthonába, Bonyhádra már nem volt ereje hazatérni. Az újság így méltatta emlékét: „Az ő lelkes agitációjának eredménye, hogy annyi német származású fia vármegyénknek, megmaradt hűséggel a magyar nemzeti tagjának minden zaklatása és üldöztetése ellenére. Most, amikor a hazaáruló volks328