Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

30-án hozta meg határozatát. „A halászati jog kezelésének ideiglenes szabályo­zása Tolnavármegye területén levő nyílt vizeken" címmel. A határozat mintaképe a kitűnő jogászi munka és az új utakat kereső népi demokratius fejlődést építő politika harmonikus egységének. Az 1888: IX. te, azt kiegészítő 1925: XLIII te. és a 9500,1928. FM.-rendeletből indul ki az új szabályozás. Megállapítja: „A halászat joga a földtulajdon elválaszt­hatatlan tartozékát képezi és a meder tulajdonosát illeti." (Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy jogi értelemben a parton fekvő ingatlan tulajdono­sát illető „meder" általában a természetes víz, tehát folyó, patak, tó közepéig tart, míg a ,,meder" másik fele a túlsó parton levő föld tulajdonosának birto­kához számít. A szerző) Kifejtette a határozat, hogy a földreformról szóló 600/1945. ME. sz. rendelet a földtulajdon és ennek tartozékát képző nyíltvízi medertulajdonos viszonyaiban is alapvető változásokat hozott. A 600-as ren­delet nem érintette a halászati jogot — folytatta a határozat — viszont a ter­melés folytonosságának biztosítása, a nyíltvízi halászat rendjének megtartása szükségessé tette e kérdés helyi jellegű és ideiglenes rendezését mindaddig, míg a kormányrendelet, vagy törvényhozás erről szabályozást nem ad. Ebből az elgondolásból kiindulva Tolna vármegye főispánja ideiglenes hatállyal, felsőbb rendelkezésig a megye területén levő nyílt vizek halászati jogának kezelésével a Szekszárdi Halászati Szövetkezetet bízta meg. A hatá­rozat irányelveket is előír: 1. A szövetkezet bővítse ki sorait a megye területén lakó hivatásos nyíltvízi kishalászokkal. Nem lehet azonban tagja a szövetkezetnek az a személy, aki­nek földjét a 600-as rendelet alapján el kell kobozni (hazaárulók, nyilas és egyéb jobboldali szervezetek vezetői, a volksbundosok, a háborús és népelle­nes bűnösök), valamint az elmebetegek, nyereségvágyból elkövetett bűncse­lekmény miatt egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek; a népbíróság által elítéltek; akik 1945. évben tulajdonukban, haszonbérletükben levő, vagy gond­jaikra bízott földet saját hibájukból nem művelték meg; akit a tagság 2/3 szótöbbséggel tagul nem fogad el és nem lehet szövetkezeti tag idegen állam­polgár. 2. Járjon el a szövetkezet, hogy a megye területén levő nyíltvízi üzemszaka­szok bérlete, azokon" a halászati jog gyakorlása a hivatásos kishalászok, illetve munkaközösségeik kezébe kerüljön. Az eddig érvényben volt szerződések azo­nos módon szűnnek meg, mint ahogy a 600-as rendelet 26. §-a a földekre vo­natkozóan intézkedik. A nyílt vizén, illetve a bérelt területen bárhol feltalál­ható halászati eszközök és felszerelések a kishalászokat illetik. 3. „Miután a fejlődés iránya, az Ideiglenes Nemzeti Kormány programja és eddigi intézkedéseit tekintve a nyílt halászóvizek nemzeti tulajdonba való vétele felé mutat, a Tolnavármegye területén a nyíltvizeket úgy kell tekin­teni, mint a nemzet tulajdonát, amely felett az állam őrködik", ezért a befolyó pénzösszegek kezelésére a szekszárdi pénzügyigazgatóságot utasította a főis­pán, hogy az anyagi ügyekben a szövetkezet véleményezése alapján intézkedjék. 4. A befolyó pénzeszközökből „Tolnavármegyei Ideiglenes Halászati Alap" létesítését rendelte el, melyet a pénzügyigazgatóság a földművelésügyi minisz­térium rendelkezésére bocsát. 5. A nyílt vizeken a halászat rendjének megőrzését a karhatalom szervei a szövetkezettel karöltve biztosítsák. A főispán a határozatot a pénzügyigazgatóságnak, a szövetkezetnek, a város polgármesterének és a járási főjegyzőknek küldte meg. Ez utóbbiakat uta­316

Next

/
Thumbnails
Contents