Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

irodafőigazgatót, de sem ezek állását — a korábbi szokásnak megfelelően — nem töltötték be, sem pedig a járási főjegyzők törvényhatósági bizottsági megerősítését nem tűzték napirendre. Mindez azonban csak a megyei tisztviselőkarra volt jellemző. A községekben, ahol a politikai élet pezsgőbb volt, a népi szervek közvetlenebbül kinyilváníthatták nemtetszésüket a vezetőkkel szemben, már másképpen alakult a helyzet. Az igazolási eljárások eredményétől függetlenül az 1030-as rendelet nyomán megkezdődött a régi vezetőség leváltása. Segítette ezt a kormány 1.150/1945. ME. sz. rendelete, mely a képesítési követelmények alóli felmentés jogát a minisztériumokra, felsőfokú képesítés kötelező volta esetén a kormányra ruházta azzal, hogy az orvosi, mérnöki, tisztiügyészi, tanári és tanítói állásokra e felmentést kizárta.

8 Ezzel gyakorlatilag a jegyzői, valamint az államigazgatásban igen sok helyen megkövetelt jogi képesítés alól adott felmentést és lehetővé tette ezekben az állásokban a haladó személyek alkalmazását. Ugyanakkor intézkedett a kormány a német megszállás óta történt kinevezések, előléptetések és áthelyezések hatálytalanítása tárgyában. A nyilas uralom alatti minden ilyen személyi változást hatálytalanított, március 19. és október 15. közötti időben történt változásokat pedig felül kellett bírálni.

9 Ezek együttes hatásaként a megyében igen nagyarányú mozgás kezdődött. Egyedül a július 25-i Tolnamegyei Néplapban 34 jegyzői állásra jelent meg pályázati hirdetmény. Természetesen a kormány gondoskodott arról, hogy a képesítés nélküli tisztviselők megszerezzék a szükséges alapismereteket. Korszakunk után jelent meg a kormány rendelete az ún. „bevezető tanfolyamokról", valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete a munkásakadémiákról.

10 A közszemlélet formálása terén a megyében is voltak igen jó kezdeményezések. Az MKP szervezete júniusban kéthetes párttanfolyamot rendezett." Ugyancsak júniusban a dombóvári kommunista pártszervezet igen találó megoldáshoz folyamodott elsősorban a fiatalság, de az egész lakosság politikai látókörének bővítése érdekében. Emlékeztető gyűlést rendezett a mintegy ,,,300 000 ifjú levente vágóhídra való elhurcolásáról", mint a falragasz hirdeti. A hősök emlékszobra előtt rendezett ünnepségre így hív a plakát: „Jertek el mind egytőlegyig levente rablánctól megszabadult ifjak. . .. Halál az elhurcoltatókra és a volt rezsim uszítóira. . .. Béldy altábornagyot a népbíróság a leventék elhurcolásáért és kiontott vérükért már halálra ítélte."

12 A dombóvári MADISZ tovább küzdött a közvélemény meggyőzéséért. Június 28-án hetenkénti előadássorozatot hirdetett meg „A mai élet kérdései" címmel. A magyar népzenéről dr. Kiss Lajos zenekonzervatóriumi igazgató, „Mai mezőgazdaságunk főbb kérdései" címmel dr. Koppány József tanár, míg „Nemzeti öntudat és irodalom" címmel dr. Koppány László tanár, végül „Mai szellemi élet létkérdései" című előadást dr. Cserháti József hittanár, a mai pécsi megyéspüspök tartotta.

13 Szekszárdon a Népművelési Bizottság segítésével a vármegyei tanfelügyelőség négynapos világnézeti tanfolyamot rendezett tanárok, tanítók és a „társadalom más hivatású tagjai" részére.

1

'' Rendkívül sokoldalú továbbképzés során csaknem minden lényeges kérdést érintettek. Dr. Sulyok Kálmán tanfelügyelő bevezetője után Cser Sándor főispán tartotta az első előadást. Beregszászi Sándor az új nemzetközi berendezkedés alapjairól, a kis népeknek a nagy népekkel azonos jogairól szólt. Dr. Aracsy János az állami élet szemszögéből bírálta a két világháború időszakának tragikus kihatásait, Szabó Bertalan földnek és a földművelő népnek az új gazdasági rendszerben elfoglalt jelentőségéről, 1!) Tanulmányok Tolna megye történetéből IV 289