Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

üresen lévő jegyzői helyeket már nem jegyzőkkel, hanem alacsonyabb beosztású községi alkalmazottakkal töltötték be. Pakson a főjegyzői és anyakönyvi jegyzői állásra a testület egy MKP és egy SZDP párti községi írnokot választott meg.

33 Tamásiban új bíró választására is sor került.

39 Gerjenben az MKP és a kisgazdapárt állított bírójelöltet, az utóbbi 12:5 arányban győzött.

40 A harmadik működő párt, a parasztpárt jelöltet nem állított, nyilvánvalóan a kisgazdajelöltet támogatta. Nagydorogon egyesek összeférhetetlennek tartották, hogy a bíró egyben párttitkár legyen, a szavazás azonban megerősítette állásában.

41 Az útkeresés nehézségeire, a bizonytalanságra jellemző két speciális megoldás: Sárszentlőrincen 1944. december 8-án megalakult a „Község ügyeit intéző ideiglenes bizottság", ez a község felszabadulása után 2—3 nappal történt. A kiadványokat a bizottság tagjai, valamint a jegyző írták alá. Ez a különleges és a megyében egyedülálló szervezet még március végén is működött, ekkor a főispán jelentéstételre szólította fel az elöljáróságot, hogy miért nem a rendeletek szerinti községi apparátus működik, egyben elrendelte annak megalakítását. A válaszjelentés továbbra is az előbbi elnevezés alatt működő szervtől jött, s jelentik, hogy a fenti időpontban történt megalakulás óta az elöljáróság teendőit a bizottság vette át. „A pártok és a Nemzeti Bizottság megalakulására megkaptuk a rendelkezést, azonban a front közelsége miatt, s a községünkben tartózkodó mintegy 4000 kozák lehetetlenné tette a pártok és a Nemzeti Bizottság megalakítását, s így arra, 1945. április 15-ig haladékot kértünk. Most már megkezdődött a politikai pártok megszervezése községünkben is, s így április 15-ig úgy a Nemzeti Bizottság meg fog alakulni, mint a közs. képviselőtestületet is újjá fogja alakítani s ettől kezdve a községi elöljáróság veszi át ismét a község ügyeinek vezetését."

12 Dunaföldváron hasonlóan átmeneti intézkedést hoztak. A főszolgabíró február 28-án felterjesztette a dunaföidvári képviselőtestület 1944. december 18-i üléséről felvett jegyzőkönyvet, mely szerint az eltávozott vezetők helyére vezetőt, ügyvezető-helyettest és titkárt választottak. Az alispán a bejelentést azzal vette tudomásul, hogy a községi vezetők megválasztásához a nemzeti bizottság által létrehozott képviselőtestület állásfoglalása kell. Hasonlóan új útkeresésre utal a pincehelyi megoldás, ahol Vass Gyula először mint ^községvezető" működött, később az elöljáróság megválasztása után képviselőtestületi tag és a nemzeti bizottság elnöke lett. E különleges megoldásokkal kapcsolatban megjegyezzük, ezek a községek valóban március végéig a harci cselekmények, felvonulások középpontjában voltak, Szekszárddal, vagy a járási székhellyel kapcsolatuk alig volt. A megoldás keresése is azzal indokolható, hogy első érdeküknek tartották, mennél hamarabb olyan községi apparátusról gondoskodni, amely a rendkívüli körülmények között a község vezetésére képes. A képviselőtestületeknek — hasonlóan a nemzeti bizottságokhoz — sokat kellett foglalkozni a robot kérdésével. Erre vonatkozóan sokféle megoldást találtak. Elsősorban a részvételt kellett biztosítani, másodsorban a díjazás kérdése is felmerült, mivel ez a rendkívüli munkakötelezettség több hónapig tartott. Ezeket az intézkedéseket szükségtelennek tartjuk ismertetni, bár igen eredeti megoldások is találhatók, csupán egy közös vonásra hívjuk fel a figyelmet: A díjazásnál, vagy segélyezésnél valóban előtérbe kerültek a szegények érdekei. Ez megnyilvánult elsősorban abban, hogy ahol robotváltság, vagy más címen befizetést rendeltek el, az adóalapból indultak ki, valamint a kereskedőknél a jövedelemből. Másik, és ilyen célú intézkedés, hogy csak szegénysorsúaknak, arra rászorulóknak fizettek pénzbeni kártalanítást. Ez a két alapgondolat minit; Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 273