Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

hogy legyek jelen a hadbírósági tárgyaláson, amin meg is jelentem és előttem a katonákat, akik a fosztogatásban részt akartak venni, 7 évi kényszermunkára ítélték. Felhívott egyben Davidov kapitány városparancsnok, hogy a hadbíróság ítéletét hozzam a lakosság tudomására.'*

1 A polgári rendőrség tevékenységi körébe tartozott, mint sok iratból, visszaemlékezésből kiderül, a hadimunkások, az ún. robotosok kiértesítése, kiállásuk ellenőrzése, és ha nagyobb arányú kézbesítésre volt szükség, azt is a polgári rendőrség végezte el. Nagy jelentősége volt a rendőrség később megszervezett másik két ágazatával együtt a város normális viszonyainak biztosításában. A szekszárdi jó példa és tanulságok alapján csaknem minden nagyobb községben létesítettek ehhez hasonló szervezetet. A város életében, bármennyire is jelentős volt a polgári rendőrség létrejötte és működése, mégsem ezt tartjuk az új alapokon induló állami élet legfontosabb mozzanatának. Szervezésének elhatározása még a felszabadulás előtti időre nyúlt vissza és ezért az időrendiség megtartása miatt kezdtük az átalakulás leírását ezzel. Mind a megyei, mind pedig a városi vonatkozásában sokkal jelentősebbnek tartjuk az őrségváltást, mely az elmenekült főtisztviselők tisztének betöltésével következett be. Erre december 10—12 táján került sor. Az eddigi ismereteink szerint Dániel Béla, Klein Kálmán és Senye Sándor a szovjet csapatok bevonulásától kezdve kapocsként működtek a felszabadítók és a lakosság között. A Makray- és a Senye-, valamint Dániel-féle visszaemlékezésekből tudjuk, hogy először egy háromtagú bizottság működött a város élén. A kommunista párt kiáltványából tudjuk Klein Kálmán főispáni hatáskörű megbízatását, valamint a szekszárdi községtanács létrejöttét a párt tagjaiból. Ez a tanács volt minden bizonnyal a sokak által említett „Húszak Bizottsága". Ennek működéséről ugyan sem a visszaemlékezésekből, sem írásos anyagból részleteket nem tudunk, de a nemzeti bizottságok elődjének tekinthetjük. Klein Kálmán főispáni megbízatásával egyidőben Senye Sándor a város polgármestere, így a kommunisták, a szovjet parancsnokság hozzájárulásával az állami élet megszervezését, irányítását is kézbe vették és az államigazgatás irányításán keresztül is beváltották a kiáltványban tett ígéretet. Igen fontos volt, hogy a megye és a város kinevezett egyszemélyi felelősöket kapott. Ettől a naptól kezdve határozottabbá, céltudatosabbá és bizonyos mértékig rendszeresebbé vált a közigazgatási tevékenység. Különösen nagy jelentőségű volt ez a megyei vonatkozásban. A szovjet katonai parancsnokságok általában véve ugyanolyan szintű polgári szervek tevékenységét igényelték, mint amilyenektől szükségleteik kielégítését elvárták, így pl. Tamásiban érdekes helyzet adódott elő: A községháza személyzete a főjegyző befolyására elmenekült, ugyanakkor a főszolgabírói hivatal alkalmazottai teljes létszámban helyükön maradtak. Az első napokban a bevonulók bírót és jegyzőt kerestek, a főszolgabírói hivatal igyekezett ellátni a hiányzó községi apparátus munkáját. Csak a járási katonai parancsnokság megérkezte után került sor arra, hogy az elmenekült községi alkalmazottakat pótolják, a főszolgabírói hivatal megkezdje a községekkel való kapcsolatfelvételt és az irányításra vonatkozó tevékenységet.

52 Megyei viszonylatban ez fordítva alakult. Bár a három vezető törvényhatósági tisztviselőn kívül a többség helyén maradt, mégis tevékenységükre először nem volt szükség. Az alispáni hivatal első iktatott irata 1944. december 14-i keletű.

53 Az itthonmaradt tisztviselők dr. Kunczer Jenő vármegyei tiszti főügyész vezetésével állandóan szolgálatot tartottak és ha 174