Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vonatkozott a csendőrségre, rendőrségre, honvédségre, valamint a vezető állású tisztviselőkre, akiknek továbbvonulását mind a német, mind a magyar katonai parancsnokságok, fölöttes szerveik egyaránt szorgalmazták. Nem egyszer ők maguk korábban tett intézkedéseik miatt látták ennek szükségességét. Ezeket az egyenruhás és fegyveres testületeket és egyes polgári személyeket leszámítva, megyénkben az apparátus helyén maradt. Ebben viszont a Horthy-gépezet szétzúzódásának személyi feltételeit nem látom egészen igazoltnak. Azt is meg kell jegyeznem és itt ismét az iratanyag és a visszaemlékezések tanúságára hivatkozom, hogy a magyar közalkalmazottak beléjük nevelt szervilizmusára jellemző: ezek az úgynevezett régi és helyén maradt tisztviselők jórésze igyekezett a hivatali munkájukat az új rendelkezések szerint végezni. Meglehetősen hoszszú időbe telt — jóval az igazoló bizottsági eljárások után — amikor e kezdeti jó munkavégzés mögött fel lehetett fedezni a visszatartó hatású, késleltető tevékenységet, a túlzottan bürokratikus ügyintézésben megnyilvánuló, sokszor szabotázs méretű taktikázást. A Horthy-korszak rendszerének szétzúzódását éppen ezért Tolna megyei viszonylatban a következőkben látom: A német szekértoló, vezető beosztásban levő tisztviselők akár az önkéntes eltávozással, akár az igazoló bizottsági, vagy népbírósági eljárás során pozíciójukból kiestek. Egyszerűen eltűntek a csendőri, rendőri és katonai hatóságok, melyek a megbukott rendszer erőszakszervezetei voltak. Ezek még akkor is megszűntek, ha egyes tagjaik rövidebb-hosszabb ideig akár ugyanabban a feladatkörben meg is maradtak. A szétzúzódás következménye és pozitív eredménye valóban a Somlyai Magda által meglátott az a lehetőség volt, hogy az üres helyeket demokratikus személyekkel lehetett betölteni és a megszűnt erőszakszervezetek nyomán demokratikus célokat szolgáló és az új hatalom, a népi hatalom törekvéseit elősegítő szervezeteket lehetett, sőt kellett létrehozni. Mindezt azonban csak 1944 végén és 1945 első félévében való érvénnyel állíthatom. Ez az időszak viszont Tolna megyében csaknem március végéig a tényleges hadműveletekkel összefüggő eseményekkel volt tele. A demokratizmus kibontakozásának, a közigazgatási tevékenység demokratizálódásának problémáai itt lassított mértékben kerülhettek előtérbe, hiszen a hadicélok segítése volt a megkívánt első kötelezettségteljesítés. Nem negatívumként, inkább tényként vélem szükségesnek leszögezni, hogy bár az új kiépítése szinte a felszabadulás első napjától kezdődően megvalósult a megyében, mégis a tisztulási folyamat, melynek során mind több és több a megbuktatott rendszerből átmentett személy és intézkedés felszámolása megtörtént, megyénkben áprilistól erősödött meg. A régi és az új e különleges keveréke 1945 első félévének végéig sok problémát vetett a felszínre, de retrográd tényezőként éppen a fenti körülmények miatt nem jelentkezett. A tartalmi és személyi átalakulás három, időben csaknem egybeeső tényhez fűződik Tolna megyében. Az első ilyen tény az arcvonal továbbvonulása, illetve az ország teljes felszabadulása; ez április eleje. A kormány által hivatalosan kinevezett kommunista főispán, Cser Sándor megérkezése és hivatalba lépése; ez április közepére tehető. Lényeges és legjelentősebb volt a Kommunista Párt megyei szervezetének megalakulása. Ekkor történt a párt szervezeti hálózatának kiépítése. Megkezdődhetett a pártpropaganda tudatos terjesztése, ugyanakkor a párt megerősödött a munkaszolgálatból, büntetőszázadból, internáló táborból és börtönből hazatért, harci tapasztalatokkal és lelkesedéssel rendelkező párttagokkal. 171