Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

azonban a nácik és bárenceik megakadályozták a háborúból való kilépésüket." Továbbiakban utalt Vas Zoltán szekszárdi útjára és ekkor őt „A kommunista párt moszkvai kiküldöttjének" nevezte. Hasonlóan épületes volt ugyanitt Bobánovics Jenőnek, az SZDP pécsi titkárának is felszólalása, aki pártjának korábbi következetesen háborúellenes magartartásáról beszélt. Az újság szerint: „Majd kifejtette, hogy a párt elsősorban magyar, mindig küzdött a revízióért, csak nem engedték e gondolatnak kifejezést adni."*'

1 Keresve sem lehetett volna egy viszonylag rövid újságcikkben e változó időszak bizonytalan gondolkozásmódjára jobban jellemző megnyilatkozásokat találni. A kormány december utolsó napjaiban Dalnoki Miklós Béla vezérezredes, volt hadseregparancsnok és kormányzói főhadsegéd miniszterelnöksége alatt a Magyarország felett ellenőrzést gyakorlott Szovjetunió kormánya által is elfogadott összeállításban jött létre. Annak, hogy a minisztériumban három horthysta vezérezredes, közülük egyik a csendőrség volt felügyelője, valamint Teleki Pál fia, gróf Teleki Géza is részt vett, komoly hadászati és politikai indokai voltak és erről még lesz szó. Mindebből azonban semmi esetre sem lehetett a Perr Viktor-féle jogfolytonosságot a Lakatos-kormánytól származtatni. Éppen nem a fegyverszüneti egyezmény oktéber 11-i aláírása alapján, hiszen jól tudjuk, erre már sokkal hamarabb mód lett volna, ha akár a Lakatos-kormány, akár a Horthy-klikk élni akart volna ezzel. Hasonlóan demagógia — bár az SZDP 40-es években alkalmazott vonalvezetése sok tekintetben alátámasztotta ezt — annak hangoztatása, hogy az SZDP magyar és küzdött a revízióért. Ez a demagógia a szociáldemokrata pártok munkásszolidaritáson alapuló internacionalizmusát vonta kétségbe és a revízió emlegetésével — az események következtében talán szunynyadó — nacionalizmus feléledéséhez adott tápot. Sorolni lehetne azokat a szándékosan terjesztett tévtanokat, hiedelmeket, melyekkel a felszabadulást követő hónapok amúgyis gondterhelt napjait az igazi demokrácia ellenfelei még komplikáltabbá, még áttekinthetetlenebbé igyekeztek tenni. Ezek a tanok azonban nemcsak politikai gyűlések emelvényein, nemcsak a röplapokban és fondorlatosan megszerkesztett újságcikkekben nyilvánultak meg, hanem a mindennapok látszólag jelentéktelen beszélgetéseiben. Ezekkel szemben kellett felvennie a harcot az újonnan szerveződő, vagy igen sok helyen először megszervezett kommunista pártszervezeteknek, az ismét szóhoz jutott, bebörtönzött, vagy éppen most először szónoki emelvényre lépett kommunista vezetőknek. Ez a harc rendkívül nehéz volt és mégis győzelemhez vezetett. Nemcsak abban, hogy a közönség mind több és több pozícióban, munkájával mind több megbecsülést kiváltott kommunista tevékenységét ismerte meg, hanem abban is, hogy az 1945 őszi és az úgynevezett polgári pártok által annyira áhított választások eredményeképp az országházban már a kommunistákat jelentős számú képviselőcsoport reprezentálta. Mindennek a munkának első lépései voltak a felszabadulást követő hetek és hónapok eseményei. Különösen jelentős ez Tolna megyében. A lakosság nagyrésze korábban politikailag indifferens volt és a megváltozott körülményeket maradiságánál fogva, politikai iskolázatlansága és múltja miatt nehezen értette meg. Itt volt a németek által felzaklatott nagy tömegű svábság és mellettük voltak még a kifejezetten demokráciaellenes, reakciós hangadók. Mindezek után a Tolna megyei kommunista pártmunkát még ebben a kezdeti időszakban is rendkívül eredményesnek, korszakot formálónak, történelmet alakítónak kell tartanunk. 169