Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

ről, de mindkét félben megvolt és a további harcok előtt álló csapatok rövid ideig tartó jelenléte nem volt alkalmas a fraternizálásra. Ezeket az első napokat idealizálás nélkül Dániel Béla a következőképpen írja le: „Pár napig el voltunk foglalva egyes kisebb incidensek elsimításával, amelyek ilyen háborús időkben előfordulhatnak. Gondoljunk csak a magyar csapatok ukrajnai rémtetteire. De ezt a szovjet csapatok nem viszonozták, nem torolták meg. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy Szekszárd városa csak egészen mérsékelten vette ki részét ezekből a kellemetlenségekből. Egészen fiatal ukrán hadsereg katonái vonultak be a városba és a szekszárdi vörös bor megtette hatását a hosszú, küzdelmes harcok közepette. Ezek a szovjet katonák senkit sem bántottak, aki nem állott ellent nekik és nem provokálta őket, mert ilyen meggondolatlanok is voltak. Pár nap múltán már szoros kapcsolatban voltunk a szovjet parancsnoksággal, a városparancsnokkal és már az első napokban az volt a tervünk, hogy megalakítjuk a kommunista pártot Szekszárdon."

2 Egy másik veterán, a volt spanyolországi harcos, Takács György ugyanilyen realitással számol be községének, Érténynek felszabadulásával kapcsolatos problémáiról. Elmondta, hogy a lakosságból 3 áldozat volt ezekben a napokban. Az egyik, egy gazda, amikor a szovjet katona be akart menni a házba, hogy ellenőrizze, németek, vagy fasiszták nem tartózkodnak-e ott, durva szavak kíséretében rácsapta a kaput. A másik, egy félkegyelmű, libát hajtva nem állt meg a szovjet járőr felszólítására. A harmadik egy menekült szolgabíró, amikor a szovjetek a házakat ellenőrizték, igyekezett elmenekülni.

3 Tamásiban a magyar csapatok és rendfenntartó szervek távozása után önkezdeményezésre egyes személyek szakszerű irányítás nélkül a rend fenntartása érdekében fegyveres járőrt szerveztek. Az éjjel érkező előőrsökkel nem tudták megfelelő módon a kapcsolatot felvenni és ez is áldozatot követelt.

4 Ezeknek az eseményeknek érthetetlen kísérőjelensége volt, hogy egyesek teljesen indokolatlanul önként választották a halált. Igen rossz benyomást keltett Tamásiban, hogy Péterfi Adolf járási állatorvos és felesége felvágva ereiket, öngyilkosok lettek. Kútba ugrott Kajtár János, a takarékpénztár hivatalsegédje és felesége, akik szegény kisemberek voltak. Hasonlóan tett Temesvári postafelvigyázó feleségével és lányával, ez utóbbit sikerült kimenteni. Az egykorúak megállapítása szerint semmi okuk az öngyilkosságra nem lehetett, exponált személyek nem voltak és egyedüli indokul a Horthy- és a Szálasi-rendszer mind nagyobb méreteket öltő szovjetellenes propagandaakciójának lelki kihatásait hozhatjuk fel.

5 Mindezeket a történelmi hűség kedvéért meg kellett említeni. Igen sokan vannak az akkor élő személyek közül, akik ezeknek az egyedi jelenségeknek mérvét, jelentőségét, indítékait és okait szeretik eltúlozni és konspiratív módon tálalni. A háború természeténél fogva megkívánja a maga áldozatait is, a felsorolt esetek valóban a háború velejárói voltak és bármennyire fájdalmas minden egyes személy halála, jelenthet egyéni és családi tragédiákat, azonban sem a II. világháború borzalmai, sem pedig az ország felszabadulásának körülményei között ezeknek a sajnálatos és elkerülhetetlen eseteknek — ismétlem még egyszer, minden tragikus következménye mellett — túlzott jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Igen helyesen írta Dániel Béla fenti visszaemlékezésében, érezte nagyon sok, a közösségért felelősséget érző ember, hogy ilyen esetek a december eleji napoknak velejárói kellett, hogy legyenek és ezek elkerülése és megelőzése 160