Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
költözködést, a hivatalok összezsúfolását jelentette és ezt a nehéz feladatot is a parancsnokságnak és a közigazgatásnak együtt kellett végrehajtania. 93 A parancsnokságok működésével kapcsolatban általánosságban meg kell jegyezni, hogy azok állandó és folyamatos személyes kapcsolatban voltak a közigazgatással és az induló élettel. Segítették a pártalakítási kezdeményezéseket, hozzájárultak a menekülés folytán üresen álló fontosabb tisztségek betöltéséhez, érdeklődtek és segítették a különböző népi szervek, így elsősorban a nemzeti bizottságok és később a földigénylő bizottságok megalakítását és működését. Ezek ülésein többször megjelentek és a helyszínen iránymutatásokat adtak. A működő állami szervektől rendszeresen jelentéseket, beszámolókat kértek, és az eléjük tárt problémák megoldásában az adott lehetőségek szerint igyekeztek segítséget adni. A felszabadulás 25 éves évfordulója alkalmával, volt alkalmunk beszélgetni Proszvirkin alezredessel, a megye harmadik, egyben utolsó katonai parancsnokával és Babin őrnaggyal, aki mindvégig a bonyhádi járás katonai parancsnoka, majd ennek megszűnte után a megyei parancsnok helyettese volt. Egybehangzóan elmondták, hogy feladatuk kettős volt: A háború tartama alatt biztosítani kellett a hadicélok teljesítéséhez a lakosság szolgáltatásait, másrészről a politikai élet alakulását kellett segíteni és figyelni. Mielőtt beosztásukat elfoglalták volna, a hadparancsnokságon teendőikre kioktatták őket. Nem az ő feladatuk volt meghatározni — mondták —, hogy milyen pártok létesüljenek, ezt a lakosság döntötte el. Azt azonban ellenőrizték, hogy demokratikus pártok alakuljanak és ezek működésük során valóban demokratikus tevékenységet fejtsenek ki. A földosztásba természetesen nem szóltak bele, úgy, hogy kinek a földjét kell igénybe venni, mert ezt a magyar jogszabályok rendezték. Abban viszont segítették a földreform eredményes végrehajtását, hogy a kezdetben sok helyen nehezen jelentkező földigénylőket bíztatták a jelentkezésre, majd pedig munkaeszközök hiányában járművekkel és üzemanyaggal pótolták a szükséglet hiányait. Kijelentették mindketten, hogy a katonai parancsnokságok és a magyar szervek, valamint a lakosság kapcsolata az ő megítélésük szerint jó volt és a megye lakossága igen nagy segítséget adott a szovjet csapatoknak a németek feletti győzelem kivívásához. 0 '' Nem tartozott a közigazgatási parancsnokság feladatkörébe a gazdasági jellegű szolgáltatásoknak a jelenlevő csapatok ellátását meghaladó részének begyűjtése, szorgalmazása. 1945. január 13-án Litvinov kapitány a megyei vezetőkkel értekezletet tartott, melyen közölte, hogy Tolna megyében a rekvirálások és állami beszolgáltatások ügyében ő a front működő részének parancsnoka. Mellette teljesített szolgálatot Szavocskin és Scserbina főhadnagy, akik a gyárakat, malmokat, a vágóhidakat és minden egyéb feldolgozó vállalatot ellenőriztek. Közölte ekkor, hogy a megye 7 járásából a tamási és dunaföldvári járást kikapcsolták intézkedési köréből, mert ezek frontvonalba estek. Ismertette az egyes járásokban működő, azonos feladatokat ellátó és neki alárendelt tisztek neveit. Ekkor közölte, hogy a front haditanácsa milyen beszolgáltatást állapított meg a megye részére, majd pedig részletesen szabályozta a beszolgáltatás végrehajtásának kérdéseit. 9. Ez a vonal tehát kívül esett a helyi katonai parancsnokságok tevékenységi körén. Később települt Szekszárdon a szövetséges ellenőrző bizottság megyei kirendeltsége Alejnyik alezredes parancsnokságával. A fegyverszüneti szerződés 18. pontja ugyanis a következőket tartalmazta: „A fegyverszünet egész időtartamára szövetséges ellenőrző bizottságot létesítenek Magyarországon, amely sza151
