Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

A felfordulásra, illetve a kialakult helyzetre igen jellemző, hogy a kiürítésnek Szekszárdon csak nagyon kevesen engedelmeskedtek. A megye vezető tisztviselői, a főispán, alispán és a főjegyző, valamint egy-két fogalmazáskarbeli tisztviselő eltávozott. Ugyancsak eltávoztak a csendőrök, rendőrök és a katonai egységek és parancsnokságok. Az egyéb hivatalok alkalmazottaiból csak egyéni elhatározás alapján és egyáltalán nem nagy számban menekültek el. Érdekes, hogy a déli és keleti országrészekből idemenekült hivatalok és családok tagjai közül legtöbben Szekszárdon maradtak, itt várták be a felszabadulást, és utána kértek szovjet és magyar segítséget lakóhelyükre való visszatéréshez.

20 Vidéken is általában hasonló volt a helyzet. A dombóvári és tamási főszolgabírói hivatal teljes létszámmal a helyén maradt, úgyszintén a gyönki főszolgabírói hivatal is működött. A paksi főszolgabíró eltávozott és a hivatal iratanyagát egy szolgabíró felügyeletével a kiürítési rendeletnek megfelelően Tamásiba útbaindította.

2

' A bonyhádi főszolgabírói hivatalból viszont minden fogalmazáskarbeli tisztviselő eltávozott és a felszabadulás után még hosszú ideig egy vármegyei irodatiszt, Pirkner (ma Borsodi) Miklós vezette a hivatalt.

22 A községi főjegyzők közül szintén egyéni okok miatt menekültek el egyesek. A lakosságból a németlakta vidékről természetesen menekültek a keletről és délről korábban érkezett németajkúak, a helybeli lakosságból a volksbundosok és azok, akik személyesen exponálták magukat a felszabadulás előtti hónapokban. Mint majd a később ismertetendő kimutatásokból látni fogjuk, a lakosság eltávozása a Volksbund tagjait leszámítva elenyészően csekély volt. Nehéz órák A menekülés, a harci zaj jelezte a katonai akciók időszakának közeledtét. Felvetődött a Vörös Hadsereg bevonulásának közeli és reális lehetősége. A város és a községek lakosságának, a helyén maradt vezetőknek és a települések politikai, társadalmi és egyházi vezetőinek egyöntetű és teljesen érthető vágya volt, hogy a várost és a községeket a hadicselekményekkel kapcsolatos pusztítástól megóvják és előretekintve határozott cél volt, hogy a bevonuló csapatokkal a lehető összhangot megteremtsék. Mint ismertetni fogjuk, ennek megoldására több utat találtak. Volt ahol a helyén maradt hivatalos vezetés készült fel erre. Máshol öntevékeny kezdeményezéssel szervezték meg a lakosság magatartását és igyekeztek az első órák nehézséget tompítani. Nem egy helyen az eddig illegálisan tevékenykedő kommunisták fogadták a bevonuló csapatokat és az első perctől kezdve közvetítettek a felszabadítók és a lakosság között. K. Balog János előbb közölt tanulmányában ezekkel a helyi megnyilvánulásokkal részletesen foglalkozott. Mi csak egy-két, az általánosra is jellemző esetet kívánunk részletesen feltárni. Szekszárdon november 29-én, dr. Tarlós Károly nyilas polgármester eltávozása után dr. Cs. Papp Jenő helyettes polgármester az elmenekülés tényét rögzítette és a polgármesteri teendők ellátását magához ragadta.

23 Ugyanakkor összehívta a városi képviselőtestületet.

2

'

1 „November 29-én kétszer is üléseztek, de már kevesen voltak. Az oroszok fogadása, az elmenekült vezetők pótlása volt a téma. A lelkészektől várták, hogy a város megkímélését kérjék az orosz parancsnokoktól."

2

' Erről a képviselőtestületi ülésről jegyzőkönyv vissza nem maradt, feltételezhető, hogy azt nem is készítettek. A fenti feljegyzésen kívül az 138