Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

nem volt."

m A menekülés kérdése szorosan összefüggött azzal a hangulatkeltéssel, melyet a nyilas és német szervek a kiürítés érdekében keltettek. Bármenyire is megvolt a 25 éves Horthy-uralom alatt készített melegágya ennek a hangulatkeltésnek, a megye lakossága józanul gondolkodott. Látta elsősorban a menekültsorsot, másodsorban már november utolsó napjaiban senki előtt nem volt kétséges, hogy Németország elvesztette a háborút. Az sem volt kétséges, hogy Magyarország teljes felszabadítása sokáig nem várat magára. „1944. szeptemberétől, de különösen az október 15-i Horthy-rádiónyilatkozat után a lakosság mint reális ténnyel számolt a szovjet csapatok bevonulásának lehetőségével. Így mi is. A hivatal dolgozói között a szellem jó, nyílt és őszinte volt."

m Akkor tehát, amikor a magyar katonai közigazgatási apparátus német segítséggel a kiürítést megyénkben megkezdte, ennek már megbízható alapja nem volt. Az 1944. március 19-től a Lakatos-kormány átmeneti uralma után, az október 15-i nyilas puccson át, a megye lakossága felismerte, hogy a nácinyilas rendszertől mit várhat. Tény, hogy a november végi napokat a lakosság legnagyobb része aggodalommal, félelemmel várta. Érthető, hiszen a harctér zaja mind közelebb és közelebb került, mind több és több volt a menekült, a sebesült katona, a halott és általában a háborús pusztítás. Amikor a nyilas és német alakulatok, hivatalok csomagoltak, a megye lakosság csak azt várta, hogy mennél hamarabb és mennél könnyebben jusson túl az elkövetkező napok eseményein. A felszabadulás A hátramadt iratok és az elhangzott visszaemlékezések szerint Szekszárd kiürítését ugyanazon a napon kezdték meg, amikor az alispán a Dunától nyugatra eső 5 km-es és 20 km-es sávra vonatkozó rendelkezését kiadta.

1 A városi kiürítési rendelkezésről iratunk nem maradt, azonban a felszabadulás előtti utolsó ügyirat elintézését az alispáni hivatalban november 24-én regisztrálták.

2 Erre utal a hadigondozottak és a hadbavonultak áttelepítésére vonatkozó felhívás is, mely szintén ezen a napon kelt. Ebben a felhívásban a polgármester közölte a lakossággal, hogy elsősorban a hadigondozottakat és a hadbavonultak hozzátartozóit indítják útba. Felhívta őket, hogy áttelepülési szándékukat 3 napon belül jelentsék.' Szekszárdon ugyanezen a napon, Bonyhádon egy nappal előtte jelent meg a rendelet a gépkocsivezetők katonai szolgálatáról szóló felhívás is/' Bár ezt a rendelkezést a pécsi IV. kerületi parancsnokság adta ki, azonban mint látni fogjuk, a jelentkezőket Szekszárdon a helyi vezetőség a város kiürítésére kívánta felhasználni.

5 A kiürítéssel kapcsolatos tevékenységet a rendelet alapján létrehívott m. kir. katonai közigazgatási és gazdasági parancsnokság, valamint a mellérendelt német katonai parancsnokságok végezték a részükre kiadott külön rendelkezések szerint.

6 Mellettük fontos szerep jutott a csendőrségnek is, de a rendőrség is kapott közvetlen utasításokat, elsősorban a német parancsnokságtól. A rendőrség távozásának időpontját a német parancsnokság állapította meg és azt minden alkalmazottra kötelezővé tette. Azt mondták, „aki nincs velük, az ellenük van". Első célállomásként a rendőrség részére is Tamásit jelölték meg.

7 Ugyanide irányították a vármegyei hivatalokat

8 és az utolsó, még november 29-én útbainduló katonai szervet is, az állomásparancsnokságot. Ennek vég136