Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

ház utcában egy leventehelyiségben kellett tartózkodniuk. Közölték velük, hogy ellenállást szerveznek a németekkel szemben. Délután 3 órától este 7 óráig voltak itt. Ekkor érkezett meg az a rendelkezés, hogy a németekkel szemben nem szabad fellépni.

0 A Szekszárdon október 15-én lejátszódott megmozdulás közismert volt a város lakosságának nagyrésze előtt. Meglepő és dicséretre méltó, hogy sem Senyét és Dánielt, sem a velük együttműködő és a kiegészítő parancsnokságon szolgálatot teljesítő tiszteket és tiszthelyetteseket, sem a németeket lefegyverző tiszteket és rendőröket, sem a leventéket senki nem szolgáltatta ki a németeknek. A város vezetői tudtak ezekről az akciókról, legalábbis arra nyom van, hogy a rendőrkapitány is tudott róla. Erről ismét az ügyeletes rendőrtiszt visszaemlékezése tanúskodik: A kapitányság vezetőjének tudomására jutott, hogy a zsidó és lengyel munkaszolgálatosok valamilyen akcióra készülnek. Terenyi detektívet utasította a kapitányság vezetője, hogy 15-én este fél kilenctől hajnalig tartson megfigyelő szolgálatot és a két zsidó munkásszázad elhelyezési körletét figyelje. A mai Táncsics utcában levő örffy-féle ház udvarában helyezkedett el társával, innen mindkét elhelyezési körletet látta. Miután hosszabb ideig semmi különöset nem észleltek, lementek a munkaszolgálatosokhoz, beszélgettek velük, majd visszatértek a kapitányságra és jelentették, hogy a megfigyelésük nem járt eredménnyel.

7 Csaknem kétségtelennek látszik, hogy a rendőrkapitányság vezetője Révhegyi alezredestől, az állomásparancsnoktól tudta meg bizalmasan az általa leállított Senye-féle megmozdulás történetét. Kettőjük megbeszélése alapján történhetett meg, hogy az ügyeletes detektívvel — nyilván komplikációk megelőzése végett — figyeltették a kérdéses épületeket. A kapitányság vezetője még az évek óta irányítása alatt szolgáló detektívvel sem közölte a délutáni akciót és Terenyi is csak utólag szerzett tudomást arról. Ezzel szemben a gyönki Arbanász-féle akciót a magyar és a német tisztek, valamint a Volksbund feljelentették. A lakosság megnyilvánulásaiból is kevés került hivatalos szervek elé. Egy kölesdi lakost jelentett fel a csendőrség, mert október 15-én két nyilasnak is hangoztatta a közeli felszabadulást és a németek elleni harc megkezdését. Az illetőt a rendőrség internálásra hozta javaslatba a főszolgabírónál.

8 A hatalomátvétel kísérőjelenségeiről a következőkben számolhatunk be: a nyilasok napokon belül őrizetbe vették azokat a politikai személyeket, akik a német orientációval szemben álltak. Így tartóztatták le Bonyhádon dr. Perczel Béla volt alispánt, Bauer József apátplébánost és a hűségmozgalom több vezetőjét. Pécsre, majd a komáromi várba, egyeseket Sopronkőhidára szállítottak.

9 Szekszárdon október 19-én Makray Lajos prépostot és egyik káplánját, Püspök Pált vették őrizetbe és kísérték Pécsre. Itt egy mecseki menedékházban magyar csendőri, rendőri és német Gestapo-őrizet alatt állottak. Makrayt, mint képviselőt október 31-én szabadon bocsátották.

1

" A közvélemény a hatalomátvételt igen erősen megérezte. „Szálasiék uralomra jutásával nagy volt a nyomás. A szovjet csapatok előrenyomulásával megszaporodott a menekült rendőrök, csendőrök és egyéb köztisztviselők sokasága."

n Azokban a községekben, ahol nyilas szervezetek működtek, a hatalomátvétel fordulópontot jelentett. Az ozorai kommunisták elmondták, hogy a községben a Festetich-pártnak voltak hívei. Ök vették át a község vezetését. Aki egy rossz szót szólt, elvitették. Nem lehet tudni, hogy hányan voltak. A fel124