Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Tamási, 1 gettó Tamási községek összesen Hncehely, 2 házcsoport (gettó) 165 fő Pincehely 69 fő községek 234 fő összesen: 126 fő 135 fő Bedegkér, Értény, Kánya, Koppányszántó, Nagykónyi, Nagyszokoly, Tengőd. 261 fő Felsőnyék, Iregszemcse, Magyarkeszi, Ozora, Regöly, Szakály. Feltételezhetően ez a segédlap szolgált alapul az ugyancsak e mellé az irat mellé helyezett és az említett községeket ábrázoló térképeken a zsidók elhelyezésére szolgált házak, területek kijelölésére. Hiányzik a felsorolásból Szekszárd és ugyancsak nem található a térképek között a szekszárdi térkép sem. Feltételezhetően már eleve Szekszárdon gettót létesíteni nem akartak. Csupán az összeköltöztetés első ütemét, a kijelölt házakba való tömörítést hajtották itt végre. A kimutatás szerint a megyében — Szekszárdot leszámítva — 4790 zsidó személy élt. Az 1941. népszámlálás feldolgozásában a megye községeiben 4948 izraelita töltött ki bejelentőlapot.

01 Egy később ismertetendő összeállításnál ismét másik szám fog előbukkanni. Feltételezhető, hogy a számok közötti ingadozás részben pontatlanságból, részben pedig az esetleges elhalálozásokból, születésekből ered. Bizonyára befolyásolta az időközbeni munkaszolgálatra történt behívás is, mert a munkaszolgálatot teljesítők a gettóba nem voltak kötelesek bevonulni. A hivatkozott alispáni körrendelet és a lakóhelykijelölésre vonatkozó kormányrendelet között fel kell tételezni egy közbenső és általunk nem ismert, valószínűleg a belügyminisztérium VII. a. közbiztonsági osztálya által kiadott keretrendeletet, melyet az alispán a helyi viszonyokra részben átalakított. A rendelet felépítése, szóhasználata katonai jellegű. Elvként mondja ki, hogy Szekszárdon és a kijelölt községekben a helység olyan részét kell kijelölni, amely „a zsidók szigorú elkülönítését lehetővé teszi". Amennyiben ez nem oldható meg és az elhelyezés házcsoportokban, háztömbökben, vagy lakóépületekben történik, akkor is a zsidók és nem zsidók egymás közötti érintkezését lehetetlenné kell tenni. Az egyes lakóhelyiségeket teljesen ki kell használni és a nagyobb méretű helyiségbe egymással rokonságban, vagy ismeretségben levő személyeket kell még behelyezni. „Elvül szolgáljon azonban, hogy csoportos elhelyezésre kell törekedni". Cél az volt, hogy a zsidók mennél kevesebb épületet foglaljanak el. A beszállítható ingóságok tekintetében a rendelet a helyiségek korlátozott száma miatt megkötéseket állapított meg. Ezért az odahozott poggyászt az elhelyezésnél tekintetbe venni nem volt szabad. A felszabadult lakásokkal a főszolgabíró, illetve a polgármester rendelkezett és elsősorban a közhivatalok és köztisztviselők lakásszükségletét kellett kielégíteniök. A gettón belül különböző fokozatú parancsnoki rendszert léptettek életbe. Őket teljes felelősség terhelte a területen levők felett. „Zsidó őrséget" kellett létesíteni, amely a gettó karhatalmát képezte. Egészségügyi rendelkezéseket is tartalmazott az intézkedés. A gettóban lakó zsidó személy nem zsidóval nem érintkezhetett, ha erre mégis szükség volt, csak a hatóság engedélyével és egy tagjának közben jötté vei 101