Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
A XV. század végén a megye helységeinek összesített portaszámát ismerjük (az adózó portákét!) Ernuszt Zsigmond kincstartó 1494/95. évi számadáskönyvéből. Ekkor Tolna megyében 9978 porta volt. 171 Tekintsük át ezek után a Sárvíz mentét D-ről É felé haladva: területünk legdélibb pontján a szekszárdi apátság a XV. század első felében már erődített lehetett, mert 1444-ben Zylagh-i Domokos nemest, az apátság familiárisát egy oklevél várnagynak (castellanus) említi. 173 1471-ben pedig Vitéz János erősítette meg az apátság falait. Leleplezett összeesküvése után Mátyás király elrendelte az erődítés lerombolását, ám ennek végrehajtásáról nincs adatunk. 173 A Szekszárdhoz közeli — a török korban Palánknak hívott — területen folytatódott az Árpád-kori település élete a régészeti terepbejárások tanúsága szerint. 174 Északabbra Agárdot találjuk, amelyet a XIV— XV. században is ritkán említettek a források. 175 Régészeti anyag ebből az időből a mai Páskom és Belső-dűlőbŐl ismert. 176 Agárdtól É-ra a Sárvíz egyik szigetén magasodtak Anyavár falai. A közeli Janya pusztán terepbejárásokon XIV— XV. századi település maradványai kerültek elő. 177 Harc helység sorsáról hallgatnak az oklevelek, terepbejárás hiányában régészeti adataink sincsenek. Az Anyavártól K-re fekvő Kajmát viszont írott forrásokban sokszor előfordul, mint a Bodók birtoka. De a település pontos helyét nem ismerjük. 178 A mai Szedres területén több késő középkori település helyét találtuk meg a Sárvízbe torkolló erek, patakok mentén, az Árpád-koriaktól eltérő helyen. A Sárvíz jobb partján volt Kápolna, részben szintén a Bodóké volt. 179 Tovább haladva fölfelé találjuk Medét (a mai Medinát), ahol ugyancsak részbirtokosok voltak a Bodók. 18 " Ennek helyétől nem messze végzett Csalog József ásatást 1934-ben a Sió egyik kanyarja átvágásánál. 181 A Medinától É-ra fekvő Bikád (Bikágy) — amint a terepbejárásnál kiderült — a késő középkorban is az Árpád-kori település helyén élhetett tovább. 182 A Bikáddal szemben fekvő Hídvég élete is folyamatosnak látszik a XIV—XV. században is. 183 Hídvégtől ÉK felé haladva az Árpád-kori Tengelic helyén is megtaláljuk a késő középkori falut. 184 Újra átkelve a Sárvíz jobb partjára, a villaként emlegetett Kölesdet találjuk, amely a késő középkorban is az Árpád-kori falu helyén települt. Nemcsak fontos közlekedési csomópont és vámos hely volt, hanem 1452-ből hetivásáráról is tudunk. Nem lehet véletlen az sem, hogy közelében többször tartottak nádori és megyei gyűlést. 185 Birtokosai többször változtak. Volt a Szerecsenyeké, Ozorai Pipóé, majd 1425-től utóbbi adományaként a székesfehérvári társaskáptalané lett, amelyet Pipó temetőhelyéül választott. 186 Pipó 1408ban jutott Kölesd birtokának felébe egy birtokelkobzás kapcsán. 187 A Kölesd környéki — az Árpád-kori településtörténeti részben említett — azonosíthatatlan helyű falvakra vonatkozó okleveles adatok a XIV— XV. században megszaporodtak. 188 Késő középkori leletanyagot viszont az eddig átkutatott területen nem találtunk. Hódos 1343-ig Besenyő Miklósé volt, aki a valószínűleg mellette fekvő Kispéllel együtt eladta Geren-i Nicolaus Byssenus filius Michael-nek. A birtokok helyének megjelölésére csak a nagyon általánosító iuxta fluvium Saar kifejezés utal. 189 1371-ből viszont már arról értesülünk, hogy László mester apja, Töttös mesteré volt az oklevél keltét megelőzően a birtok, s ő cserélte 5 * ;„ ,;: 67
