Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

ül-livája. Isztambulból 26 napi járóföld. Szomszédságában fekszik Mohács és Baranyavár. Tolna Szekszárdtól éjszak-nyugotra, három farszakhnyi távolságra, egy, a Dunából képződött tó partján fekvő város és kerület. Isztambulból 25 napi járó föld. Van népes piacza és fürdeje. Szomszédjai: Szekszárd és •Dsán-Kurtarán. Lakossága mohamedánokkal vegyes. Pádska (=Paks?) a Duna nyugoti partján fekvő kis vár. Erinek közelében is képződik a Dunából tó, 'melyet Pacska tavának neveznek."™ A XVII. század közepéről még több leírás maradt ránk. Egyedülálló a maga nemében ezek közül Ottendorff Henriké 1663-ból. Hermann Egyed e művet a következőképen értékelte: „Ottendorff Henrik útleírása két szempontból különbözik kortársai műveitől: nem a közönségnek akart szórakoztató olvasmányt nyújtani, hanem megbízásból és különleges katonai célzattal írta le a látottakat; de nemcsak leírta, hanem le is rajzolta, ami célja körébe vágott...'" Az alábbiakban csak földrajzi vonatkozású részeit ragadjuk ki, városismertetéseit és palánkleírásait a török kori településörténeti részben közöljük. Tolna környékéről például a következőket írta: „...A vidék Földvártól idáig igen kellemes és kies, mert a jobb oldalon mindenütt erdőségekkel, szőlőkkel és szántóföldekkel van tarkítva, a bal oldalon pedig a Duna folyik. A másik oldalon ővárig jól megművelt szőlők vannak, melyek fehér és vörös bort teremnek, de szántóföldekkel és kertekkel is jól el van látva, s ezek a máskülönben nyílt és cölöpökkel el nem látott várost oldalról mintegy lezárják."

3

" Paks és Dunaföldvár környékéről is eléggé részletező tájékoztatást adott, a két település között húzódó dombokról, a Paks melletti szűk völgyről, a Duna magas és meredek löszpartjairól. Evlia Cselebi jól ismert leírásait szintén a török kori településtörténeti részben közöljük, mert város- és várismertetései tartalmuknál fogva inkább oda kapcsolódnak. Megemlíthetjük még Brown Eduárd 1669/70-ben keletkezett leírását, amelyben a következőket találjuk: „Jeni vagy Nova Palánkánál láttam a Sárvíz (Sarvizza) vagy Opanus folyót, mely Veszprémnél ered és Székes-Fehérvár mellett elhaladván, a Dunába ömlik..." Továbbá „Báttaszék (Botesech) közelében nagyhasú és rövid lovakat láttam, melyek azonban igen könnyedén nyargalnak .. ."

m A török korban is még virágzó, sőt fejlődő tájból az 1660-as évek után vadon és pusztaság lett a háborúk következményeképpen. Tehát a török uralomnak nem szükségszerű velejárója volt a pusztulás — békés időben. A felszabadító háborúk és az elbukott Rákóczi-szabadságharc utáni állapotokat jól tükrözik Wortley, a törökországi akkori követ feleségének sorai 1717-ből: „Utunkat folytatva... Adonyon és Földváron haladtunk át; a török uralom alatt mindkettő jelentékeny volt, ma azonban romokban hever. Néhány török város (Daróczy szerint ezek Paks, Tolna, Szekszárd és Báta lehettek) romjaiból ki lehet venni hajdani állapotukat. Az ország e részét erd/ók borítják és emberek alig látogatják. Hihetetlen nagy számú vad madarat láttunk, melyek puskától nem háborgatva, csendes nyugalomban sokáig élnek."''

0 A nagy erdőket és a sok vadmadarat valószínűleg a Duna és a Sárvíz árterén láthatta az utazó. Természetesen elhamarkodott volna az itt felvillantott képekből az egész megyére általánosítani. A Duna mente, mint fő hadiút, érthető, hogy a XVII. 54