Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

alkalmakkor. — Hetedszer: Maga a városi közösség önként kötelezte magát az évente rendezendő vadászatokra, a ragadozó vadak irtása végett, amelyek a lakosoknak egyformán nagy kárára szokták garázdálkodni. Ezért a városiák közül mindenki — évenként csak egy napon — köteles lesz részt venni az efféle vadászatokban, de úgy, hogy a vadászatnak e kötelezettségét ne változtassák át a szolgálatnak más fajára, se a városiák ne válthassák meg pénzen vagy természetbeliekkel. Ólmot és puskaport az uraság szolgáltat. Más vadászatnak tetszés szerinti gyakorlása tilos a városiaknak. — Hogy tehát megadassék az örökkétartó állandóság megerősítése azon 2 szerződésnek, amely e 7 pontba van összetömörítve, és hogy örökké mentessé tétessenek mind a szabad állapotú városiak, mind más itt élő örökös alattvalók (jobbágyok) minden — az előrebocsátottak nemtartalmazta — bárminő kötelezettségtől és tehertől: amint egyrészről mi ugyanazon szerződést mint állandót és örökretartót saját nevünk ez aláírásával és pecsétünk ráütésével megerősítettük; úgy másrészről a szekszárdi városiak ugyanazon szerződésnek hálás lelki készséggel alávetve magukat, megígérték, hogy újra eleget tesznek és minden hiányosság nélkül meg akarják tartani; és valamennyien egy szívvel-lélekkel örökre egyformán lekötelezik és lekötelezetté teszik magukat. — Kelt marburgi székhelyünkön, 1764. nov. 28-án. Rodt Konrád Ferenc bíboros, konstanzi püspök (P . H.) sk. — N. N., a fentemlített város törvényszéki esküdtjei és az egész városi közösség." Rodt urbáriuma az igásállattal nem rendelkező zsellérek évi díját felemeli. „Megegyezik" a városiakkal, hogy mondjanak le a mászárszék eddigi jövedelméről. Most már úriszéket kíván tartani s a bűnösöket ott ítéltetni. Meghagyja azért nyilván kisebb ügyekben — a régi bírságolást, amelynél „a bírónak járó hányadból" két részt fenntart magának. Megjelennek az urbáriumban a Nyámád pusztáról betelepített örökös jobbágyok is; ezek robotot is teljesítenek. Ujabb teher, amely az egész lakosságot érinti, a vadászatokon való részvétel a ragadozó vadak irtására. Más vadászat azonban tilos a városiaknak. Ezt az urbáriumot Rodt apát örök érvényűnek kívánta tekinteni. Mind a három urbáriumot átírta és megerősítette 1768. március 9-én Tolna vármegyének Simontornyán tartott közgyűlése.

150 Ezeket az urbáriumokat kiegészíti a szekszárdi lakosság 1768-ban kötött szerződése, melyben Janya pusztát, Palánkot, „a halászó vizeket", a pálinkaégetést és árulást, a mészárszéktertást és a városi malom bérletét évi 1800 rénes forinttal megváltják.

151 Bár a szekszárdi nemesek — mint alább látni fogjuk, — több vonatkozásban a városban is külön jogállást élveztek, mégis e contraetusok kihatottak az ő életkörülményeikre. Tudomásunk van azonban arról, hogy a szekszárdi nemesség a várossal külön szerződést kötött, melyben részletesen szabályozták a városi terhekhez való hozzájárulást. A nemesi protocollumban a nemesek hadnagyai hivatalátadáskor mindig átadják a contractust a többi irattal és értéktárggyal együtt. Sajnos ennek sem eredeti, sem másolati példányát nem sikerült eddig föllelni. A szekszárdi nemesség számát és társadalmi tagozódását megvilágítják a nemesek katonai összeírásai. így az 1805, évi háborús időkben a következő nemeseket ismerjük Szekszárdon: 3 1