Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

— amitől az olvasó legalábbis zavarba jön. Azonnal feltűnik: az ünnepi szám hat verset tartalmaz, körülbelül hasonló színvonalon, s a Babits-est után, a róla szóló méltatásnak szánt írás mellett, ahogy később sem, soha, Babitstól egy sort sem közöl. A kortársi visszaemlékezések szerint Babitstól kértek verset, úgy tudják, többször is, ő azonban mereven elzárkózott a kérés elől.

1

" Aligha kételkedhetünk benne: Babits nem akart a helybeli dilettánsok közé kerülni, s nyilván elkedvetlenítette a kedvezőtlen vélekedés is. Mással aligha magyarázható, hogy a Levelek írisz koszorújából című kötetből önkényesen kivett mutatványokon kívül soha, egyetlen sorral nem szerepelt a szekszárdi lapokban. Pedig minden Szekszárdról jövő hírre felfigyelt, minden kérést igyekezett teljesíteni, még olyant is, amit joggal érezhetett volna megalázónak. Mert erre is volt példa. A harmnicas évek elején egy szekszárdi fiatalember Debulay Antal, levelet írt Babitsnak, s elmondta, hogy Itáliában járt, ahol udvarolt egy olasz lánynak. A széptevéshez hozzátartozott volna egy magyar nóta is, de nem tudta lefordítani a Fekete szem éjszakája kezdetű dalt. Arra kérte hát Babitsot, aki mint Dante-fordító nyilván jól bírja az olasz nyelvet, fordítsa le a dalszöveget, hogy elküldhesse — vallomásként — Itáliába. A csoda megtörtént, Babits azonnal válaszolt. A levél teljes szövege a versfordítással együtt így hangzik: „Tisztelt Uram! Megkaptam kedves sorait, s nagyon szívesen teljesíteném kívánságát: dehát én csak olaszból fordítottam magyarra és sohasem megfordítva. Olaszul én nem verselek, sőt még csak nem is írok, nem is beszélek folyékonyan. Abból, hogy az olasz verseket jól értem és ismerem, nem következik, hogy magam is tudjak olasz verseket csinálni; ahhoz, hogy Dantét magyarra fordítsam, a magyar vers művészetére volt csak szükségem, s nem az olaszéra. Mégis megpróbálok itt egy hevenyészett kis fordítást adni, nem mintha ezt jónak gondolnám, hanem csak azért, hogy várakozását egészen meg ne csaljam. Hát körülbelül így gondolnám hirtelenében: Occhio nero, nőtte bella Ma non e c'e nessuna stella. Nell'occhio tuo quante stelle vi sono, Che con tutto ü paradiso ridono? Ismétlem, ez nagyon rossz: mindenesetre azt kell kérnem, senkinek se árulja el, hogy én csináltam, mert nem vállalom a felelősséget. De ha más nincs, a kívánt célnak talán megfelelhet, mert a szótagszám ugyanaz, mint az eredetié. S ezzel üdvözlöm a szép olasz lányt, s önnek minden jót kívánva maradok, földije Babits Mihály."

16 Joggal csodálkozunk: a csúcsra érkezett költő, aki tudatában van jelentőségének, s nagyon érzékenyen reagál minden kritikára, ily gyerekes feladatra is vállalkozik! Azonban inkább azt kell mondanunk, hogy a Szekszárdról érkezett kérést nem akarta megtagadni, s nem érezte magához méltatlannak, ami természetesen nem azt jelentette, hogy akár egy vers közléséig is azonosuljon a város dilettánsaival. Ez a néhány éve 1930 körül Babits életének talán legboldogabb Korszaka: ereje teljében van, ekkor éri a legtöbb siker, elismerés, s még viszonylag egész20 Tanulmányok Tolna megye történetéből 305