Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
ber vége és 1919. augusztus 1. között volt valami, amit elhallgatni nem lehet: erről vall a győztes ellenforradalom első jogalkotása, az 1920: 1. te. így szól: „9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképpen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is. Az Országos Törvénytárból az oda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények töröltetnek." 2 " 6 A törvény a továbbiakban mégis lehetőséget ad a minisztériumnak arra, hogy a népköztársaság törvényeit és rendelkezéseit saját felelősségére hatályban tartsa, vagy helyettük újabb szabályokat alkothasson. A jogfolytonosságra kétségbeesetten támaszkodó restauráció ezzel a törvényalkotással megteremtette a forradalmak tevékenységének jogi emlékét. Hiába hatálytalanított egyszer mindent, amit a forradalmak építeni akartak, ugyanakkor a végrehajtó hatalomra, a kormányra bízta, hogy ezekből az alkotásokból azt tartsa meg, amit szükségesnek lát. Nyugodtan feltehetjük a kérdést: egy restaurációs kormány mit tarthat szükségesnek azokból a jogalkotásokból, melyeket az általa megdöntött uralom jónak tartott. Nyilván azokat, melyek megváltoztatása saját uralmát veszélyezteti. Ezt az első nemzetgyűlésnek deklaratív módon ki kellett mondania. 1920. február 20-án összeült nemzetgyűlésnek még tekintetbe kellett vennie e két év eseményeit. A Horthy-korszak ezzel a kényszerű hagyatékkal indult. Nem is tudott leszámolni vele. A törvényre alapozott terrorhoz folyamodtak: Az 1921:3. tc.-ben kimondják: „Aki az állam (a horthysta állam) és társadalom (a kapitalista-nagybirtokos társadalom) rendjének erőszakos felforgatására, vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet..." bűntettet követ el s öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. 209 * * * Ügy véljük, a fentiekkel sikerült az 1918—1919-es Tolna megyei eseményeknek emléket állítani. Nem a kezdeti nehézségek, nem a gyengeségek, nem a politikai taktika ismeretének hiánya volt ezek tragikus befejezésének indoka. A vesztes háború, a belső reakciós erők összefogása, az intervenciós imperialista hatalmak döntötték meg a fiatal és fejlődőképes tanácshatalmat. A 25 éves Horthy-korszak mégsem tudott felülkerekedni a törvényen kívül helyezett törvényeken. Erre választ 1944. december 21-én kapta meg a történelem: Akkor, amikor ismét a nép képviselete mondta ki: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés azért ült össze, hogy legyen, aki a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar állam nevében cselekszik... Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar állam szuverenitásának birtokosa.. " m A nép tehát 1944. december 21-én ugyanazon eszme révén jutott győzelemre. A kivívott győzelem alapján épült fel a szocialista Magyarország a Tanácsköztársaságból megőrzött hagyományokra,. 266