Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Az utódok. A szekszárdi nemesség jogállása a XVIII.-—XIX* században A szekszárdi apátság prediáiisainak jogi helyzetét s jogviszonyaik tárgyalását ezzel le is lehetne zárni. A török csapatok másfél század múlva történt kivonulása után a már idejét múlt prediális rendszert általában nem élesztették fel. Csupán az esztergomi érseknek, a győri püspöknek és káptalanénak, a pannonhalmi főapátnak az ország északnyugati részében lévő s teljesen meg sem szűnt prediális székei szerveződtek újra,

1

'

3 a szekszárdi apátság maga is az újjászervezés nehézségeivel küzdött s az elpusztított Duna —Tisza közén lévő prediális falvak egykori nemessége nem volt már sehol. A szekszárdi apátság egykori prediális széke végleg át lett volna adva a történelemnek, ha a szék hagyományai a Szekszárd újratelepítésekor mind nagyobb számban oda beköltözött nemesség tudatában nem éltek volna, s nem igényelték volna a maguk számára a prediális múlti örökségét. Ma már nehéz lenne kimutatni, volt-e valami kapcsolat az egykori fajszi szék egyházi nemesei s a XVIII.—

XIX. században Szekszárdon élt nemesség között (egyes családok, pl. a Kelecsényiek Szekszárdon már a XVII. században is szerepeltek), a szekszárdi nemesség azonban a prediális szék hagyományait tovább is őrizte.

1

" Jogtörténetírásunk még adós a jobbágyközségekben (mezővárosban) elhelyezkedő nemesi közösségek jogi helyzetének tisztázásával. A szekszárdi nemesi közösség Protocolluma némi lehetőséget nyújt erre. Sajnáljuk, hogy a források elégtelensége ezt a képet igen vázlatosnak hagyja. A már bevezetésben említett Protocollumba, mint az első oldal állította, elsősorban a gonosztevők büntetései kerülnek „a Nemes Tanáts Voxsa szerint", ezután az utánuk következő számára a „Jó rend és az igazgatás" szervezetéről és működéséről a szokást meghagyják „sub Anthéma(!)" alatt. A könyv első lapja Kapuvári Sámuel hadnagysága idején készült 1796. január 19-én. Sajnos a következőkben 4 foliót valaki kivágott s így a följegyzések csak 1805. március 17-én kezdődnek. Noha a Prothocollum egyik belső lapján II. Lajos törvényét találjuk, annak a szekszárdi nemes községre inkább csak tradicionális emléke van, semhogy azt tekinthetnénk a XVIII.—

XIX. századi szekszárdi nemesi Communitas szabályozásának. Szekszárd oppidum, mint a XVIII. századi összeírások tanúsítják, a török kivonulása után újból a szekszárdi apátság tulajdonába kerül. Az oppidumot az apátság újratelepíti. Mérey Mihály az 1693-ban kinevezett szekszárdi apát 1694-ben székhelyét elfoglalva — mint láttuk — nagy aktivitással fogott az apátság birtokainak visszaszerzéséhez, a falvak, mezővárosok újratelepítéséhez. Mikor 1696-ban adózás céljára összeírták Szekszárd lakóit, 12 családfőt és 11 fiúgyermeket találtak. A családfők voltak: Iszkady Ferenc, Lábér Miklós, Jónai Péter, Horváth Ferenc, Szukosdi Péter, Borsos István, Kelecsényi László, valamint Illia, Stephan, Radoszan, Petko, Marko, Vészelnie rácok."

5 Nyilván Mérey telepítő politikájának volt köszönhető, hogy 1700-ban már 70 családos jobbágyot lehet összeírni.

146 Az első országos összeírás 1715-ben Szekszárdon nemest nem talál, ellenben összeírnak 66 jobbágy és 10 zseilércsaládot. 26