Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

kai öntudat, forradalmi tapasztalat és nem utolsó sorban a fegyv>er és a harckészség áll. Az itt említett katonatanáccsal, illetve nemzetőrséggel kapcsolatban szükségesnek tartjuk egy-két elvi megállapítást tenni. A publikációk általában a katonatanácsot, mint a fegyveres szerveknél működő és általában a polgári kormány által is elismert forradalmi szervet tüntetik fel. Köztudomású, hogy az őszirózsás forradalom legfőbb mozgató és szervező ereje a Budapesti Katonatanács volt.

31 Erről Károlyi Mihály így ír: „A Katonatanács először az én házamban akart ülésezni. Nem sok bizalommal voltam hozzájuk, és egy-két nap alatt sikerült őket kitelepítenem. Soha semmiféle gyűlésükön jelen nem voltam, és egészen őszintén szólva, a Nemzeti Tanács az utolsó napig nem is tartotta őket komoly embereknek. A Nemzeti Tanácshoz a katonatanácsnak nem is volt semmi köze."

32 Ezt a szervet november első napjaiban megsemmisítették.

33 Ezután került sor az egységeknél egy másfajta katonatanács megalakítására.

34 Ezzel a katonatanács-típussal itt nem foglalkozunk. Ez az egységeknél működő katonatanács létezett Tolnán és később a községi munkás-, paraszt- és katonatanács foglalkozott is ennek tevékenységével.

33 A katonatanácsnak egy másik és vidéken sok helyen működött formája, amikor a leszerelt katonák politikai szövetségét jelenti. Az összeomlás után hazazúdult a frontkatonák tömege, jó részük fegyveresen. A nemzeti tanács és a Károlyi-kormány ezeket a katonákat mennél előbb haza akarta juttatni a családjukhoz. Linder hadügyminiszternek, de Károlyinak is november első napjaiban azonos volt a véleményük. A pesti helyőrség előtt 1918. november 2-án Károlyi a következőket mondta: ,,Folgártársak! Most már nem is mondom, hogy katonák, hanem polgártársak. Jól mondotta a hadügyminiszter úr, hogy a magyar kormány nem akar többé látni katonát, nem akar látni többé fegyvert, a magyar hadsereg ezentúl csak a rend fenntartására használja fegyverét."^' A november eleji forradalmi napokban megváltozott ez a vélemény. A kormány látta, hogy az őszirózsás forradalom győzelme után sem nyugodtak meg a kedélyek, ezért fel akarta számolni a fegyverüket megtartó leszerelt katonák által vezetett megmozdulásokat. Elsősorban az volt a cél, hogy a felfegyverzett, de hazatért vagy vándorló katonákat ismét fegyelem alá szorítsák. Ekkor szervezték meg a nemzetőrségeket karhatalmi jelleggel.

37 így kettős célt szolgáltak, s hogy mennél többen jelentkezzenek, állapítottak meg viszonylag magas napidíjat. Elérték, hogy általában tartalékos tisztek parancsnoksága alatt összegyűjtötték ismét a szétszóródott személyi állományt, egyben le is fegyverezték őket. Ujabb lépés volt a nemzetőrség létszámának gyors, erős csökkentése.

38 Emellett csendben és a háttérben rendes katonai alakulatok szervezése folyt, mely felett már a hivatásos tiszti állomány parancsolt. Mindez hűen tükröződik Dunaföldváron is. November 15-én még szükségesnek tartják a 250 főnyi nemzetőrség fegyverben tartását.

30 November 23-án a nemzetőri kormánybiztosság szóbeli rendeletére az eddig már 4 tisztre és 85 főre zsugorodott nemzetőrséget két tisztre és 40 főre kell csökkenteni.''

0 A képviselőtestület és a nemzeti bizottság látta ennek az intézkedésnek helyi veszélyeit. A nemzetőrök a tél beállta előtt nehéz anyagi helyzetbe jutottak, nincstelenek. Az eddig adott anyagi támogatás megszűntével érezték azoknak a november 15-én megfogalmazott „kiszámíthatatlan" következményeknek eljövetelét, melytől a polgári rétegek annyira tartottak. Rögtön határozatot hoznak 235