Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

hyezok egy részével a polgári forradalom sikere esetén is számolni kellett volna. A sok évszázados megszokásból adódó szemléleti mód hatása alól a korszak döntően középnemesi származású tisztviselői és bírói karának még viszonylag felvilágosult egyedei sem tudták magukat kivonni. A szabadságharc bukását követő időszak társadalmi., politikai körülményei, a minimális reformokat is csupán kényszerből megadó császári bürokrácia a polgári jogegyenlőség tényleges érvényesülésével szemben hatottak. A Habsburg-Jbirodalom hatalmi harcokban megosztott felső vezetése, a Magyarországra helyezett idegen tisztviselői és bírói kar, s a közéletben egyre inkább helyet kapott konzervatív nemesi és főnemesi rétegek tevékenysége az államigazgatás és a bíráskodás reakciós, feudális jellegének fenntartását szolgálta. Ezen a helyzeten, amint a Tolna megyei példák is bizonyítják, az itt-ott, elszórtan jelentkező jószándékú magyar, vagy idegen tisztviselők tevékenysége sem tudott változtatni. Az ország területének jelentős részén a bonyolult nemzetiségi viszonyok, a császári erőszakszervek — elsősorban az ekkortájt létrehozott csendőrség — nyílt magyarellenes tevékenysége, nemkülönben a magyar közigazgatási és bírósági tisztviselők soviniszta szemlélete is számottevően hozzájárult az igazságszolgáltatás elmaradottságának fenntartásához. Annak ellenére, hogy az 1848-as forradalomban vezető szerepet játszó hazafiak elleni megtorló perek zöme császári sereg hadbíróságai előtt folyt, az alig egy évtizeddel azelőtt lezajlott történelmi események nyomai tisztán felismerhetők a Tolna megyei bíróságok előtt folyó perekben is. A bujkáló honvédek elleni intézkedéseiken kívül a hatóságok gyakran foglalkoztak denunciálási ügyekkel, amikor is a lakosság konzervatív, politikailag jellemtelen egyedei egyéni céljaik előmozdítására igyekeztek a forradalom bukását kihasználni, s egyéni sérelmeiknek politikai színezetet adni. A császári közigazgatási és bírósági tisztviselők nagyszámú korrupciós és hatalmaskodási bűnügyei szemléltető képet adnák a tisztviselői kar erkölcsi színvonaláról, s teljes mértékben érthetővé teszik azt a nagyfokú bizalmatlanságot, melynek hatására a nép és a császári erőszakszervek, illetve az uralkodó osztályok között már addig is meglevő szakadék tovább élesedett. Ebben a légkörben a közigazgatás és a bíróság Tolna megyében sem volt képes eredményesen felvenni a harcot a számszerűségében növekvő és erőszakosságában elhatalmasodó bűnözési hullám ellen. A korszak igazságszolgáltatásának átmeneti jellegéből adódik, hogy a letűnő feudalizmus vonásainak konzerválása mellett megtalálhatók benne a továbbfejlődés elemei is. Az ez idő tájt életbe léptetett osztrák büntetőeljárási törvény írásbeli határozatokat fetisizáló, a feudalizmust jellemző írásbeli bizonyítvány- és igazolványkultuszát fenntartó rendelkezése egyben magasabb követelményeket támasztottak a perbeli bizonyítás gyakorlatával szemben is. A kihallgatások lefolytatásának szigorúbb jogi szabályozása mellett alapvető változás észlelhető a tárgyi bizonyítékok felhasználásának terén. Fokozódik az orvosszakértők szerepe, nőtt szakmai tájékozottságuk és helyenként erőfeszítések történnek olyan objektív jelenségek bizonyításfoeli felhasználására is, mint a kézírás, a lövések okozta elváltozások, vagy az emberek, illetve állatok nyomai, vegyészeti vizsgálatok, okirathamisítás bizonyítása stb. Mindezeknek a XIX. század közepén joggal modernnek nevezhető bizonyítási módszerek előfordulása a Tolna megyei bíróságok gyakorlatában is, nem jelenti általános elterjedtségüket, de kétségtelenül arra utal, hogy — ha kevés számban is — de a megyében 221