Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
Tárgyi bizonyítékok. írás-, fegyver- és egyéb szakvizsgálatok Az exhumálással egyidőben július 5-én a már említett Lechky Szilárd, Kiss Lajosék házi tanítója házának pitvarában talált ákombákom vonásokkal írt cédulát adott át a dunaföldvári bíróságnak: „Mos két esztendeje is rálüttem én erre a kutya Kis Lajosra a szívásába, de akkor is elbukta a lüvést, hanem még harmadszor is ha rálüvök akkor meg kell néki halni, ha a fene meg eszi is, már most még jobban haragszom rá, mert ezt az ártatlant agyon köllött miatta lünöm, fáj a szívem, fáj érte, már nem is tudok annak a kutya Kis Lajosnak mit mondani, azér azér hogy miatta történt annak az ártatlannak a halála, de azért írom meg kedves urak, hogy ha hat vármegye hajtja is, még sem hajtja ki, hogy én lűttem agycn, mert most is addig is teszem enneka levélnek mássát, halom azután nem jövök mostanában erre felé, ez a levél elmenjen ám mentül előbb Földvárra." 31 Az igen átlátszó mentőakció nem érte el a kívánt sikert. Az ügyben a dunaföldvári társasbíróság, az ügy fontosságára való tekintettel a soproni kerületi főtörvényszék által megerősített végzést hozott Kiss Lajos ellen a vizsgálat elrendeléséről, s azt Hörtte Jánosra, a dunaföldvári bíróság ülnökére bízták. Hörtte nevével gyakran találkozhatunk ezekből az évekből származó bírósági iratokban. A rendelkezésre álló adatok szerint 1851—1854-ig működött a dunaföldvári bíróságon. A legnehezebb ügyeket kapta, s ténykedései mindig a legszakszerűbbek, állásfoglalásai egyes ügyekben az önkényuralmi rendszer bíráihoz viszonyítva emberiek, politikailag mérsékeltek voltak. Ügyei közül a Kiss Lajos bűnügye súlyánál, s az ott alkalmazott meglepően modern bizonyítási eszközöknél fogva messze kiemelkedett. Utolsó dunaföldvári ténykedése a társasbíróság felszámolásával volt kapcsolatos. Sorsa, pályafutásának későbbi szakaszai mindeddig ismeretlenek. Az ügyben kifejtett vizsgálóbírói ténykedésének első szakaszáról a dunaföldváiri álladalmi (állami — saját megjegyzés) ügyész helyettese már július 8-án a következőképpen számol be: „ ... Lechky Szilárd tanító által Kiss Lajos pitvarában talált ónnal írott fenyegetőző tartalmú czédulkának honnand és kitől történhetett származása kimutatása iránt kiküldött ülnök Hörtte János úr által eljárása eredményéről tett e mai napon ezen bíróság előtt felolvasott jelentését, mely vélem Kis Lajos úr személye iránt teendő intézkedések eránt, véleményadás végett f. é. 625-ik szám alatt közöltetett, a közlött irományok ált tekintése és a tapasztalt eddigi vizsgálódás nyomán indulva azon véleménnyel vagyon szerentsém bemutatni, hogy nevezett ülnök úr által jelentéséhez mellékelt Némedi Helység jegyzőjétől előmutatott Kiss Lajos úr tulajdon kezével írott, hosszabb tartalmú czédulán lévő betűkbe tekintvén, miután azok... a pitvarba talált ónnal írott czédulkán lévő betűkkel, ámbátor ezek erőltettve, elfordítva tűnnek elő, még is mind ezen elfordítás mellett is, ugyan az egy kéz, vagyis Kiss Lajos úr által írottnak igen nagyon is felesmérhetők, és pedig különösen a kővetkező jelekből: — az ón czédulkán írott Kiss Lajos név, ugyan azon jegyző által áít adott czédulkán lévővel, hogy egy, legkitűnőleg feltetzvén, az általa az előtt is kisbetűvel aláírni szokott Lajos név, de a hasonlóságot bizonyítja a magányhangzó betűk felett rendes írásába használni szokott különös formájú vonások (accentusok), melyek mind a két czédulán egyformáknak szemlélhetők, miből is meggyőződésem az, hogy Kiss Lajos úr reá nehezítő gyanú elhárítása tekin198