Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Á vármegye földrajzi helyzete, közelsége a betyárviíág középpontjának számító alföldi, Duna-Tisza közi, és somogyi területékhez; a megye területén keresztülvezető nagy forgalmú útvonalak, a rejtőzködésre alkalmas, tagolt, erdős területek, a korabeli bűnözés gyors kifejlődéséhez kedvező objektív feltételeket teremtettek. A szabadságharcban részt vevőikkel szembeni dühödt megtorlás, az idegen zsandárcsapatoknak a nép nyakára ültetése, és ezek gátlástalan hatalmaskodásai az általános ellenszenvnek olyan közhangulatát hozta létre, amelyben a betyárok, és más bűnöző elemek elleni hatósági fellépések is hatástalanok maradtak. A megyében gyakran szinte mindennapos bűncselekménynek számított a ló-, marha- és disznólopás. E cselekmények veszélyességét növelte az a körülmény, hogy a legtöbbször más bűntettel, többnyire okirat- (passzus-) hamisítással, vagy rablással, nem egyszer emberöléssel párosultak. Nóvák József dunaföldvári lakostól 1849 októberében 4 ökröt lopott el ismeretlen tettes.

23 A bűnügy irataiból kitűnik, hogy állatainak visszaszerzése érdekében a károsultnak — megfelelő hatékonyságú bűnüldöző szervek hiányában — milyen erőfeszítéseket kellett tennie ellopott állatainak visszaszerzése érdekében: 2 alkalommal 2 napos utazás Kalocsára, 1 alkalommal 2 napos utazás Szekcsőre, 1 alkalommal 2 napos utazás Fejérvárra, 1 alkalommal 3 napos utazás Dél-Dunántúlra. A károsultnak tehát összesen tizenegy napig kellett lakóhelyétől távol lennie, hogy vásárokon, és ismertebb kupeceknél az ellopott állatai nyomára juthasson. Nóvák erőfeszítéseit végül is siker koronázta. Kalocsán az egyik gazdánál felismerte ökreit. A tulajdonképpeni bűnper ezután kezdődött. Az állatok birtokosa a becsületes úton szerzést passzussal igazolta, s természetesen Nóvák József károsult is fenntartotta tulajdonjogát. A vitát Mészáros Károly kalocsai szolgabíró „szakértői ténykedése" döntötte el. Kihallgatta a Nóvák József által tulajdonjogának bizonyítására bejelentett tanúkat, akik Nóvák állítását támasztották alá. Megvizsgálta a beterjesztett tárgyi bizonyítékokat is. Erről a ténykedéséről „Bizonyságieveiében" így ír: „A bilogvasakat összehasonlítottam a marhákon lévő bélyegekkel, azokkal megegyez, kivévén egy darabot (mármint marhát: saját megjegyzésem), melyre PA bélyegvas reáillesztvén azzal legkevésbé sem egyez meg, ugyanezért ezen egy darabot letartóztattam, utasítottam Nóvák Józsefet, hogy azon egyént, kitül az ökröt vette állítsa elém." Egyben átküldi a passzusokat vizsgálatra.

24 A bíró által elvégzett — a mai szóhasználattal élve — szakértői vizsgálat: a marhákba sütött bilogoknak, s a károsult birtokában levő, és kívánatra a bírónak átadott bilogvassal történő összehasonlítása, tisztázta a vitatott marhák tulajdonjogát. Ennek, az akkortájt gyakori vizsgálatnak a megkönnyítésére az ellopott marháját „nyomozó" .károsult a felismerés és bizonyítás (megkönnyítésére gyakran magával vitte a bilogvasról papíron készült lenyomatot. 192