Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Az elővizsgálat eredményeként Hörtte János ülnök a vádlottak felmentését javasolta a „gonosztett elkövetésének be nem bizonyítottsága miatt." Mégis, a bírósági tanácsülésen 1851. november 21-én Hörtte ülnök, mint előadó által beterjesztett véleményt „megtágulván", úgy módosították, hogy a vádlottakat bírói dorgálásban részesítik. Ezt az ítéletet egy hónap múlva a pécsi megyei törvényszék is helybenhagyta. A Madocsa-Kishegyi majorsági földek körüli jogvita tovább folyt úrbéri per alakjában, és a Szakállyas György és Csepreghy Mihály által vezetett zsellérek makacsul ragaszkodtak vélt jogaikhoz. Beadványaikhoz az előbb említett hiteles földtérkép hiányában egykori úrbéri könyvecskéiket csatolták az úrbéri jogviszony fennállásának bizonyítására.

22 1854-ben a járási szolgabírói hivatal újból megkísérelte a két „népbujtogató" elhallgattatását. Késmárky Ignác szolgabíró jelentésében arról panaszkodik, hogy Szakállyas folyton feljelentéseikkel zaklatja. A feljelentések tétele azonban önmagában véve még nem büntetendő, s újabb büntetőper indításához más indok kellett. Ezt az indokot a vigyázatlan Szakállyas csakhamar önmaga szolgáltatta. A pest-budai helytartósághoz címzett beadványában azt panaszolta, hogy Nagy Lajos főbíró — előzőleg a Bachrendszer megyei kormánybiztosa — helyettes megyei főnök, továbbá Kiss Zsigmond, valamint Késmárky Ignátz szolgalbírők a dunaföldvári bíróságon az ellene indított perben elintézték elítélését. E beadványban hivatkozik arra, hogy bár Hörtte János ülnök 80 tanú kihallgatásával megbizonyosodott arról, hogy a kishegyi zsellérek úrbéristák, mégis ezeknek az uraknak a tevékenysége következtében a földet majorsági földnek, e zselléréket pedig curialistáknak minősítették. A büntetőper ezúttal Szakállyas ellen rágalmazás címén indult. Szakállyas 1854. június 15-én történt kihallgatásán a földvári bíróságtól ünnepélyesen bocsánatot kért, s a becsületsértő kitételeket ügyvédje helytelen fogalmazásának tulajdonította. Ez azonban nem hatotta meg a császári hivatalnokokat, s tovább folytatták az eljárást. Megkeresésük alapján a pesti collegiális bíróság kihallgatta a beadvány szerkesztőjét, Fuchs Alajos pesti ügyvédet, aki tagadta, hogy a kifogásolt kitételéket önkényesen írta volna bele a Szakállyas által aláírt beadványba. 1854. december 11-én került volna sor a minden bizonnyal marasztaló ítélet kihirdetésére, de ezt Szakállyas nem várta be, hanem ismeretlen helyre utazott. Országos körözését rendelték el, s ennek kapcsán 1855. február 22-én fogták el a Pest-budai Rendőrigazgatóság közegei. Rágalmazás címén 1 évi súlyos börtönnel sújtották, ennek végrehajtására azonban Szakállyas ismételt szökése miatt nem került sor. 1859—60-ban azután egy másik, az egész vármegyét láziba hozó per kapcsán kiderült, hogy Szakállyaséknak a bírói korrupcióra vonatkozó kitétele nem volt alaptalan. Allattolvajok és betyárok elleni perek és intézkedések A Tolna vármegyei bíróság előtt folyó perekben az 1850-es évektől kezdve egyre tisztábban tükröződött a súlyos, s évről évre romló közbiztonsági helyzet. 191