Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

1-ször: A Nemességnek késő egyben hívását, s össze állításai, 2-szor: A Ruházatnak készen nem létét, Fegyvernek, és más szükséges készületeknek hijánosságát, a honnan valamint a Vitézeknek, úgy a Paripáknak illendő felkészítése, taníttása lehetetlenné tétele. 3-szor: A Sereg taníttására, s leg alább a katonai szolgálat feő ágazattyainak megértésére, s jelvételére szükséges üdőnek mindenkor tapasztalt elégtelenségét." Kötelességének tartotta Mecséri levelében nyilvánosan bizonyságot tenni arról, hogy „ezen készületlen, minden tanítás, minden gyakorlás, majd nem a leg szükségesebb Ruházatoknak, s alkalmatos fegyvereknek hijánosságával a Csata piarczra alighogy megérkezett Sereg,... ha már akkor a fegyver forgatásban, s hadi mozdulatokban azon előmenetelt tehette volna, mellyet a fegyvernyugvás üdéje alatt elsajátított és a Szőnyi és Fehérvári szemlén mutatott, a Hazának virágzó hasznára lehetett volna." „De hogy az el multt, s felette terhes kölcségekkel egybe ka.pcsoltl Nemesi Felkelések iránt valamennyire figyelmetesebbekké tétethessünk, az elő adott hijánosságoknak amennyire lehet eleit vegyük — írta tovább a levelében —, a kívánatos czélnak elérésére, csekély vélekedésem szerént leg alkalmatossabbnak gondolnám az egész Ország közönséges meg egyezésével a hív Nemességből egy mindenkor fent maradandó Nemzeti Lovas Sereget készen tartani, ennek száma mind azon által csak ollyan lenne, mellybül a Nemességre érzékeny teher nem hárulna.!!!... Ügy gondolnám — folytatta tovább a kerületi generális —, nem válnék érzékeny terhére, sőt kimondhatatlan hasznára és dücsősségére, ha a mostan együttlevő Nemességbül ki vállalkozó egy Lovas Ezrednek állandó feltartásához szükséges kölcségeknek, eő Császári Királyi feő Hercegsége Országunk Nádor Ispánya, s feő Kapitánya egyet értésével el intézendő igazságos szám- és mód szerint, esztendőnként való öszve adására magát meg határozná az által minden törvényes esetre meg kívánandó Nemesi felkelésnek talpköve meg állíttatna és Magyar Nemességben mindenkor dicsértt, de most valóban alkonyodó katonai ösztön újra felgerjesztetne."

192 Véleményeikben és javaslataikban az összes katonai parancsnokok és szakértők megegyeztek abban, hogy az inszurrekciónak okvetlenül valamilyen állandó keretet kell biztosítani és a nemeseket időnként gyakorlatokra kell behívni. A nemesi felkelés ügye egyébként még egészen az 1830-as évekig foglalkoztatta a megyéket. A kormányzat ugyanis a nemesi felkelést minden áron be akarta olvasztani az állandó hadseregbe. Tervének a megvalósításához azonban időre volt szüksége. Az együtt tartott nemesi csapatok ellátása, élelmezése, főleg a szegény nemesek felszerelése és felfegyverezése viszont a megyék felkelési pénztárát terhelte. A kormány úgy tervezte, hogy minden nemes két évig ténylegesen szolgáljon az állandó hadseregben. A terv ellen viszont a vármegyék — köztük Tolna is — élénken tiltakoztak. Helyette azt javasolták, hogy megyénként, vagy kerületenként állítsanak fel egy-egy központi raktárt és a nemességet ezredekbe vonva időnként rövid ideig tartó, de az állandó hadseregtől teljesen elkülönített hadgyakorlatokra hívják be. Ezért gyalkorlatozott Tolna megyében Mözsön még az 1813. évben is Korniss László fő- és Kiss János alhadnagy parancsnoksága alatt egy 68 főből álló nemesi lovascsapat, amely az esetleg felállítandó nemesi lovasezred egy szakaszát alkotta volna.

193 173