Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

volt, amit forrásaink gyakran a hadipénzzel kevernek össze. Furcsa ugyanis, hogy pl. a bácsaiak akkor is fizetnek hadipénzt, ha személyesen hadakoznak. Lehetséges azonban, hogy a hadipénz a hadjárat egyéb költségeihez való hozzájárulást jelenti. Corvin Mátyás azért ír Zala megye hatóságához, hogy a cenzusfizető kötelezettségét megtagadó Hegy Jánost arra rászorítsák.

,,s Több helyütt természetbeni munkák is terhelték a prediálisokat. A veszprémi püspök prediálisainak pl. a tizedbort kellett beszállítani. Ezek a munkák azonban csekélyek voltak. A szekszárdi apát pl. 40 forintot szedett nemeseitől „occasione victualium"'* Mint láttuk, ez a szállásadásoiaik (descensus) megváltása volt. Descensussal különben a prediálisok nem tartoztak.

50 A mentesség kiterjedt a katonai beszállásolásokra is, ami az újkorban nagy könynyebbséget jelentett.

51 A szekszárdi prediálisok legfőbb kötelessége a XIII—

XIV. században a katonai szolgálat volt. Az 1239. évi oklevél a szabad jobbágyoknak csak azon kötelességét állapítja meg, hogy „az apátot vértezve kövessék a hadba és követségekben járjanak él; egyébként pedig semmi más szolgálattal ne tartozzanak".

52 A XV. században már nem személyesen katonáskodnak. A szekszárdi apátságra az 1498 :XX. tc.-kel kirótt 100 lovast nem ők adják, ehelyett pénzbeli adót fizettek s terhük volt még minden évben 40 forint fizetése az apát descenzusának megváltása fejében. A XVI. században a török háborúk folyamán a katonatartási kötelezettség olyan terhet rótt az apátságra, amelynek viselésébe a prediálisokat is be akarta vonni s az évi szolgáltatásokon felül fejenkint 50 dénárt kívánt tőlük beszedni. A prediálisok tiltakoztak a szokatlan kivetés ellen s az 1518. évi bácsi országgyűlésbe követséget küldtek azzal a céllal, hogy az országgyűlés mentesítse őket ez új tehertől. Az országgyűlés eleget is tett a prediálisok kérésének és törvénybe foglalta, hogy a szekszárdi apátság prediális nemeseit régi szabadságaikban, jogaikban meg kell tartani, az apát nem kényszerítheti őket eddig szokatlan szolgálatokra, vagy adó fizetésére (1518:/bácsi/ XXVI. te). Az apát nem nyugodott bele a vita ilyen módon való lezárásába, s a királyt ostromolta újabb döntésért, hogy a prediálisok vagy minden 36 porta után állítsanak ki lovast, mint a telkes nemesek az ország törvényei szerint, vagy mint az egyház alattvalói annak a katonai terhek viselésében segítségére legyenek. A prediálisok ezzel szemben ragaszkodtak az eddigi évi 140 Ft fizetéséhez, amit elvben az országgyűlés is megerősített. Ismerjük a vita egyes részleteit, a prediálisok által bemutatott okleveleket, a király által kiállított oklevél azonban csonka maradt. A Fraknói által közölt csonka oklevélen kívül van azonban egy másik 1519. évből való csonka oklevél is, amely az apátság és a szekszárdi prediálisok közötti jogviszonyt tárgyalta. Ez az oklevél az apátság igényeit látszik kielégítani, mert benne a király azt állítja, hogy az 1518. évi konstituciónak a prediálisokra kedvező rendelkezése csak két évre vonatkozott. A „két évi időtartam eltelte után pedig és a bácsi konstitúció hatálytalanná válása után" ha János szekszárdi apát „pereskedni akar magukkal a prediálisokkal szolgálatainak, adói beszedéseinek jogáról s örökkétartóságáról: ezt megteheti, sőt eljárhat előzetes panaszjárás után, amellyel világossá válik az ...ügy •— ugyanazon prediálisok ellen", a király színe előtt. A király tehát egyelőre a prediálisokat az évi 140 Ft megfizetésére ösztönzi. Ennek teljesítése és a bácsi 11