Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

rákban előbb mint inzurgens, később a reguláris hadban 6V2 évig gyalogosként szolgált. Egy későbbi folyamodásukban Hári János, Ferger János, Újvári János, szekszárdi, Axmann János és Baum Antal bátaszéki lakosok „alázatosan esedeztek a vármegyénél, hogy az Elöljárókat a kötelességek bé testesítésére szorítani kegyeskedjék. Mi — így szól tovább a beadvány — koránt sem oda czelzunk, mind az Elöljáróság mondja, hogy minden terhek alól ki akarnánk bújni, távol legyen ez tőlünk, tudjuk mi azt is, hogy Nemesi jussot nem formálhatunk magunknak, de ellenben tudjuk mi azt is, hogy Eő Felsége kéméileni szokta obsittal el bocsátott katonáit, nem akarjuk mi Katona Társaink előtt házainkat bé zárni szükség üdéjében, (beszállásolás) fizetni is akarunk egész illendőségig; illen környül állásokban könyörüllyön rajtunk a Haza védelmében el erőtlenedéit embereken az Elöljáróság is.. "

m A nemesi felkelésről a köztudatban általában az élt, hogy a felkelésben részt vevő nemesek a saját költségükön szerelik fel magukat és vonulnak hadba. A valóságban azonban egészen más volt a helyzet, mert arra a nemesség igen tekintélyes része már nem volt képes. Ezért a megyék a felkelési kötelezettség alapjául bizonyos létminimumot állapítottak meg. Annak, akinek 500 forintnál kevesebb volt az évi jövödelme, nem kellett a saját költségén felkelnie, de még az 500—1000 forint évi jövödelemmel rendelkező nemes is részesült némi segélyben. Később adót vetettek ki a nemességre és a befolyó pénzlből ruházták fel és látták el fegyverrel a szegényebbeket. Az volt az alapelv, hogy a tehetősebb földesurak segítsék a szegényebb nemeseket. Lovas szolgálatra csak azt a nemest kötelezték, aki 3000 Frt, vagy annál nagyobb jövödelemmel bírt. A 2000—3000 Frt. évi jövödelmű nemes választhatott a fegyvernemek között, az 1000—2000 Frt. jövödelemmel rendelkezőt pedig, ha a lovassághoz jelentkezett, több kedvezményben is részesítették.

51 Tolna megyében az 1809. évi felkelési kötelezettség megállapításának alapjául az összeírok az 1805. évi nemesi kimutatást használták fel, amelynek eredményeképp a saját költségén lovassághoz 1—2000 Frt jövödelmű saját személyében segéllyel a gyalog saját költségén sághoz kassza segéllyel a dunaföldvári járásiból a völgységi járásból a simontornyai járásból a dombóvári járásiból 30 15 9 1 7 3 3 29 2 9 6 22 5 6 5 122 13 20 41 55 13 46 38 196 a lovassághoz 114 a gyalogsághoz 234, együtt: 348 felkelő állítására köteles nemest írtak össze. A nemesség zöme a földvári járás területén élt, mert — amint az előbbi kimutatásból is látható — ebben a járásban egyedül több (210) nemesi családot írtak össze, mint a megye másik három járásában (138) együttvéve. 109