Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

gint tiszavirágéletűnek bizonyult. Bár a szomolányi győzelem után (1704. május 28.) Károlyi is átment Forgách segítségére, de későn: Koronczónál a kuruc sereg vereséget szenvedett. (1704. június 13.) És szinte kísértetiesen megismétlődött a tavaszi eset: Károlyi gondosan hazairányítva tömérdek prédáját, elsősorban marhát, szeptember első felében futásszerűen visszavonult a Dunántúlról.

85 A Forgách, majd Károlyi vezette második dunántúli hadjárat (1704 május—szeptember) folyamán Tolna megye területén zajlottak le a kuruc és a császári csapatok utolsó összecsapásai, a vereség azonban most súlyosabb volt: a megye területe teljes egészében a császáriak ellenőrzése alá került. A Tolna megye területén lejátszódó katonai eseményekben elsősorban Rákóczi új dunántúli tábornoka, a volt császári ezredes, gróf Eszterházy Antal dunántúli nagybirtokos játszott vezetőszerepet, aki csak néhány héttel előbb csatlakozott Rákóczihoz.

80 A fejedelem rögtön kinevezte tábornokká, Forgách pedig 2000 embert adott melléje, Eszterházy ezzel az erővel 1704 május—június folyamán Székesfehérvár környékén működött, mert attól tartott, hogy Heister Dunaföldvár ellen vonul.

37 A koroncói vereség után, a menekülésre gondolva, Forgách nyomatékosan kérte Rákóczit: „Nagyságod bizony feles had nílkül az föídvarj passust ne had ja, biszony nem tudok úszni.. ."

88 Forgách azonban augusztus elején a fejedelem utasítására elhagyta Dunántúlt, s Simontornyán és Földváron át Szegedre távozott, s átvette a beteg Rákóczi helyett a vár ostromának vezetését.

89 Eszterházy Antal tevékenységének bázisa 1704 június végétől szeptember elejéig Simontornya. Június 27-én, „ebéd előtt" 10 órakor ért be seregével nagy bajjal és fáradtsággal a várba. Az őrség a rác veszély hírével fogadta, sőt ki is ment a rácok elé, bár Eszterházy szerint félelmük alaptalan volt. Más források viszont éppen ezekben a napokban szólnak arról, hogy a rácoknak „Simontornyánál nagy veszedelmek volt."™ Eszterházy hozzálátott tok fegyelmének megerősítéséhez és a vár erődítményeinek megújításához. Mindkettőre nagy szükség volt. Forgách veresége és távozása megindította a katonaság szökését, úgyhogy az átkelő pontokat le kellett zá?;ni.

D1 Eszterházy felelősségre vonta az év eleji baranyai hadjárat folyamán visszaéléseket elkövető tiszteket is. Csákváry Márton, a hídvégi őrség kapitánya ellen június 29-én, Horváth Ferenc simontornyai kapitány és Zana György kapitány ellen július 2-án kelt az Eszterházy aláírásával ellátott vizsgálat és ítélet.

92 A vádpontok közt elsősorban különböző kincstári és magánjavak felprédálása, a pécsi eset, ellenséggel való összejátszás szerepelt, s mindhárom személyt bű r~nek találták, de tudomásunk szerint a javasolt büntetéseket — tisztségüktől való megfosztásukat — nem hajtották végre. A had szökését azonban ő sem tudta feltartóztatni, pedig — mint Károlyinak írta augusztus 16-án — „Földvárnál is az olyan szökevényekre igen vigyá,ztanak, erős parancsolatjok lévén, hogy senki által ne bocsátassék az Dunán ..."'" Augusztus 25-én maga a fejedelem fordul felhívással Gyöngyösről a dunántúli katonasághoz; a kiáltvány szavai jól mutatják a kuruc hadsereg bomlási folyamatát: „Dunántúl lévő méltóságos Generálissink informatióikból keseredett szívvel értjük ottan lévő hadainknak eMradott istentelenségekei. édes hazájokhoz s nemzetekhez meghűlt szereteteket, s ezen igaz Ügynek Isten . kegyelméből felkötött fegyverünk által való előmozdításától való iáegensége"7* 'V!