Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

csak a Dunántúl veszett el, hanem az a veszély is egyre reálisabbá vált, hogy Heister és a rác csapatok egyesülnek, s betörnek a Duna—Tisza közére is, délről fenyegetve magának Rákóczinak Eger alatt tartózkodó táborát. Károlyi csapatai létszámban lecsökkentek, a megmaradtak teljesen demoralizálódtak. Csakhamar kiderült, hogy ilyen erővel nem lehet megtartani Földvárt. Április 9-én Soltról, tehát Földvárral átellenben, jelenti Károlyi a fejedelemnek, hogy itt a sánc körül kb. 700 jászságbeli hajdú, 200 szolnoki hajdú, Szentmiklósi Jánossal 800 főnyi lovas had van, Andrássy Istvánnal együtt Pap István még Kecskeméten 700 főnyi haddal. De súlyos hibák vannak az ellátás körül.

08 Károlyi megkísérelte legalább Földvár megtartását és megvédését. Ugyanaznap, tehát április 9-én Nagy Péter Dunapatajról már jelenti neki, hogy a sugárágyút és 4 tarackot elhozta, a népet holnap megmustrálja, a szentbene-' deki kompot Földvárra vitte, s a bajai sánchoz is portát fog küldeni.

m Sőt előző nap, 8-án Szentmiklósi Jánost átküldte a Dunán, de a fehérvári vereség hírére a had visszafutott, amit nem tudtak megakadályozni.

70 A következő 48 órában azután a vereség teljessé vált, s Földvár is elveszett. Április 11-én hajnalban 30 sajkával rácok jöttek Földvár, pontosabban a vele szemben lévő solti sánc alá. Ez a sánc nem volt még kész, nyilván csak ezekben a napokban Rákóczi utasítására kezdték el építeni, de elképzelhető, hogy a nagy zűrzavarban nem valami gyors tempóban. A rácok közeledtének hírére Károlyi azonnal kivitte a Duna-partra, a sáncba a hajdúkat, s melléjük felállította a lovasságot. Amikor azonban az ellenség a sajkákból tarackokkal lőni kezdett, a hajdúság azonnal szétszaladt, majd követte a lovasság is, sőt a német katonák is elmentek. A had futását még fegyverrel sem tudták megakadályozni. Ha akart volna, az ellenség nyugodtan, akadálytalanul betörhetett volna a Duna—Tisza közére, de a rácok megelégedtek a hajók elvitelével, azután visszafordultak.

71 Maga Károlyi is súlyosnak tartotta ezt az esetet. Április 12-én este 8 órakor levelében így értékelte az előző napi történteket: „Tegnapi napon írót Levelembül Nagyságod kegyelmesen megh érthette Földvari passusnak az hadak megh szalladasa mia való bötstölön el vészeset ..." Azt tervezte, hogy nem Kecskemétre, hanem Dunapatajra megy, mert Paksnál vannak még hajók és komp, ezenkívül Pataj tele van futott néppel, akik védelemre szorulnak. Onnan akarja megvédeni a paksi átkelőt, a földvári sajkások ellen is tud portyáztatni, és a 4 mérföldnyire lévő bajai sáncot is szemmel tudja tartani. De ő is lehetségesnek tartotta, hogy a német Budánál vagy Földvárnál átkel.

72 Tudjuk, hogy a rácok ekkor Földvárt teljesen feldúlták, a sáncot és erődítményt is elfoglalták. A ferences házfőnök elébb idézett kérvényében olvasható, hogy az egész község elhagyta a helységet és elmenekült a rácok elől.

75 Amikor április 12-én Károlyi magkapta Rákóczi döntését, hogy Forgách Simont, a nemrégiben a kurucokhoz csatlakozott volt császári generálist akarja átküldeni Dunántúlra, kételkedett a terv realitásában. Forgách Simon se fogja a hadakat átvinni, mert ha „Pap István hada azt meri resolválni (határozni) Nagyságod Kegyelmes Orderére, hogy nem megyén felesegetni, Gjermeketül menyivel inkab ezen Gazda emberekbül fel állítandó katonaságh ki kétt hétre sem áll fel." Pedig a Dunántúlon kedvező talaja volna egy új támadásnak: „mégh ugjan Veszprimiek Simon tornyaiak Sala Tolna báránya Somogy 7 Tanulmányok Tolna megye történetéből 97