Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

va állott a rác csapatok előtt. A paksiakat a fejedelem, felmentette minden jobbágytehertől, azzal, hogy tartoznak „az Dunán lévő passusokra szorgalmatosan vigyázni és az ellenség járását impediálni."

27 Dehát egy-egy helység legfeljebb sajátmaga védelmére gondolhatott, s az sem mindig sikerrel. A bajai sáncban lévő őrség is csakhamar szorongatott helyzetbe jutott, és Molnár Gergely ezeres vicekapitány 1704. március 7-én kétségbeesett hangú segítségkérő levelet küldött Andrássy Istvánhoz, Jánosi Jánoshoz és Deák Ferenchez.

28 A mozgékony, a vidéket jól ismerő rác csapatokat azonban semmi sem tartóztathatta fel. Csery Mihály 1704. március 6-án Károlyi Sándorhoz írt levelében így jellemzi a rácok harcmodorát: „ott a Dunaberkén rácz Kalocsáig mehet Erdődtül fogvást... Bajai sáncz miatt Kalocsáig mehet a berkeken: mert az nem táboros rácz, — hanem 50—60 eszveveri magát: ketten vallókra teszik a csónokot, egy mérföldre is elviszik, úgy megyén a vizén, ugyan suhog. Ilyen szokás vagyon ottan. Azok már haramiák, de majd nyárára 2000 is leszen olyan, s azok rontják a magyar falukot Duna mellett."

29 Nem is kellett azonban nyárig várni. Szigetvár táján már február végén 3000 főnyi lovas rác gyülekezett.

30 Károlyi megpróbált hadakat küldeni, de nem voltak felhasználható egységei.

31 így azután a rác csapatok szabadon pusztíthattak. Mindenekelőtt az év elejei kuruc akció megtorlásaként feldúlták Pécset.

32 Majd márciusban több napig ostromolták Siklós várát, de megvenni nem tudták. Az egész környéken rettenetesen kegyetlenkedtek, égettek, 133 embert megöltek. Elvonulásuk után a kuruc őrség pusztán hagyta Siklóst, mert a várban sem élelem, sem víz nem volt. A környékbeli lakosság nagy számban menekült Simontornyára. „Az Mecsekkben csuportossan vágjon a szegény föld népe, ki várja a segetseget" — jelentette Simontornyáról Horváth Ferenc vicekapitány április 2-án.

33 Mohács környékén is pusztítottak ekkor a rác csapatok.

34 Természetesen Tolna megye sem kerülte el a rácok támadását. Egy szekszárdi zászló alatt szolgáló katona, Kovács Pál felesége a fejedelemhez benvújtott kérvényében írja, hogy 1704. március 25-én „az Dunán az ráczok czajkákon fel jüvén, kurucz képekben Bátában bé rohanván, ottan mindenünktűi meg fosztattunk és felpraedáltattunk, csak az rajtam valóban két fiacskámmal el szaladván, semmim nem maradott.. ."

S5 A rácok tovább hatoltak észak felé, mert a megye felső csücskében fekvő Földvár is áldozatul esett egy következő akciójuknak. Földvár feldúlása valószínűleg április közepe táján történhetett,

38 s azt is tudjuk, hogy ebben az időben az egész község pusztán hagyta a várost és elmenekült a rác támadás miatt.

37 Egyidejűleg a budai és környékbeli rácok is mozgolódni kezdtek. 1704. január 16-án a dunavecsei bírák közlik Deák Ferenc ezereskapitánnyal, hogy Adony környékén rácok gyülekeznek.

38 Március 10-én a ráckevei szigettől keletre fekvő községek panaszkodnak a rácok pusztítása miatt.

39 Februárban a Duna—Balaton közti területet fenyegetik. Szécsényi Pál érsek február 20-án sürgős segítséget kér Károlyi Sándortól, mivel „tegnap érkezek bizonyos hírem, hogy az Budai Ráczok ki ütvén Zámbeket porrá tették", s mivel a vitézlő rend és a parasztság részben Sopron, részben Szigetvár felé katonáskodik, nincs aki eléjük állhatna.

40 A következmény nem is maradt el. Amikor Rákóczi a Duna mellékén táborozott, Gyulay István udvarmester Solt környékéről ezt állapítja meg: „Itt ezen sivatag, pusztás helyeken 6 mélyföldnyire környöskörül semmit sem kaphatunk: az ráczok elpusztították, égették az falukot."" Az 1704-es nagy rác92