Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

Koppan, nam illic sünt nunque (= nunc?), ut fertur, 600 equites ac janichary 200, non ultra, illud oppidum fortificanf. 120. Martonfalvai 151, 154—155. 1. 121. Szalay 51. 1. 1548. — Komáromy szerint (Verbőczy 474. 1. 3. jegyzet) Majlád Istvánná írta valamelyik emberéhez. 122. Istvánffy 169. 1.: „idem Mehemetes Osoram, Simontorniam et Dobrogostum haud procul oppido Tolnensi sitas arces eodem impetu deferentibus nostris occupavit et ulterius belli terrorem circumtulisset". 123. Komáromy: Verbőczy 469—476. 1 124. Velics—Kammerer II. 45. 1. 125. A szandzsákok dzsizje-adót fizető családfőinek számát lásd: Káldy-Nagy: Dzsizje-defterek 115. 1. — Káldy-Nagy: Defterek 197—199. 1. — Káldy-Nagy: Bevölkerungsstatistischer Quellénwert 269. 1. 126. Ebből a szempontból a két szandzsák fejadódeftere vethető össze: Velics—Kammerer I. 327—331. 1. 127. Bakács István számításai szerint (Magyarország népessége a török hódoltság korában. Magyarország történeti demográfiája. Szerk: Kovacsics József. Bp., 1963. 134. 1.) 1571-ben Tolna, Baranya és Somogy megyében átlag 5,57 fő jutott egy km

J-<re. Ezt az átlagot Tolna megye területére vonatkozóan alacsonynak tartjuk. Tolna megye területe ebben a korban talán 4000 km

3 lehetett. Bakács számításai alapján a megye népessége 1571-ben mindössze 23 000 fő körül lett volna. A számot már csak azért sem fogadhatjuk el, mert Tolna, Paks, Báta, Bátaszék, Ete és Földvár lakossága önmagában is meghaladta a 10 000 főt. 128. A számításaink alapját képező adatokat lásd: Káldy-Nagy: Baranya 325, 327— 332, 338—352, 355—358, 362—378, 387—391, 394—415, 418, 439—442, 465—469, 474— 479, 481—486 és 488—512. szám. 129. Velics—Kammerer I. 238—250. 1. 130. Uo. 175—179. 1. 131. Báta, Bátaszék, Ete, Paks adatai: Velics—Kammerer I. 46. 1. (1545), 107. 1. (1557), 123. 1. (1563). — Ezeknél az adatoknál 50%-os korrekciót alkalmaztunk_(10% az elszököttekre +15% a szolgáikra +25% a fejadó és tizeddefterek között, az utóbbiak javára mutatkozó eltérésekre). Lásd: Káldy-Nagy: Defterek 197—199. L; Káldy-Nagy: Dzsizje-defterek 111. 1.; Káldy-Nagy: Bevölkerungsstatisüseher Quellenwert 263. 1. — Az 1571—72-es adatok: Velics—Kammerer I. 240—248. 1.: Mivel ekkor már általában minden önálló keresettel rendelkező keresztény latkostól behajtották a fejadót, csak a 25%-os kerekítéssel dolgoztunk. Lásd: Káldy-Nagy: Bevölkerungsstatistischer Quellenwert 263. sköv. 1.; Káldy-Nagy: Dzsizje-defterek 111. sköv. 1. — Földvár adatait Káldy-Nagy Gyula volt szíves rendelkezésünkre bocsátani. A korrekció itt is csak 25%-os, mert az összeíró nemcsak a családfőket, hanem a paraszti família egyéb tagjait (nőtlen fiak, családfők nőtlen testvérei és egyéb nőtlenek) is felvette a defterbe. — Tolna adatait lásd: Káldy-Nagy: Tolna — Mindegyik esetben az ötös szorzószámot használtuk. 132. Karácson 60. 1. 133. HKA. Konscr. Fasc: 3. Tolnánál. 134. Uo. Bátaszéknél. 135. pl. Majlát Jolán: Egy alföldi civis város kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 15.) Bp., 1943. 46—51. 1. — Makkai 109— 110. 1. — Salamon 246—251. 1. 136. Velics—Kammerer I. 238—250. 1. — Bölcskére: Uo. I. 205. 1. (1570 71.) 137. Dernschwam 267. 1. 138. OL. U et C. 153/9. Csatárnál. 139. 1561-es adatok: OL. U et C. 153/9. — 1565-ös adatok: HKA. Konscr. Fasc: 3. a megfelelő helységeknél. 75