Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

egység volt, nem lehet az egy telkes jobbágyra jutó cenzus meghatározásánál felhasználni. Az alábbiakban néhány Szigetvárhoz adózó délkelet-tolnai falu és mezőváros egy főre eső cenzusát közöljük 1561-ből és 1565-ből:

371 EGYES HELYSÉGEKRE ÉS JOBBÁGYOKRA ESÖ CENZUS 1561. ÉS 1565-BEN Helység neve Telkes jobbágyok száma A helység által fizetett cenzus Egy telkes jo 1561 bbágyra jut Ft Helység neve 1561 1565 A helység által fizetett cenzus Egy telkes jo 1561 1565 Mórágy 8 12 62 7,7 5,1 Újfalu 4 6 22 5,5 3,6 Lángfő 3 4 10 3,3 2,5 Nyirzó 7 4 14 2 3,5 Kesztölc 10 9 24 2.4 2,6 Moha 6 4 14 2,3 3,5 Csatár 3 3 6 2 2 Kürtös 7 7 14 2 2 Ebes 22 20 44 2 2,2 Bátaszék (Nyékkel) 12 12 100 8,3 8,3 Kövesd 3 4 38 10,2 9,5 Mecseknádasd 18 10 36 2 3,6 Várasd 5 6 12 2,4 2 OldáD 12 15,50 1,2 Kemecse 10 10 1 Ete 48 100 2 Decs 29 32 1,1 őcsény 7,5 30 4 Szapud 3 24 8 A táblázat alapján az egy jobbágyra jutó cenzus 1561-ben átlagosan 3,2 forint, 1565-ben pedig 3,5 forint volt. Joggal feltételezhetjük, hogy a falusi bírák, akik a telkes jobbágyok számát az összeíróval közölték, a valóságnál jóval alacsonyabb számokat mondtak be. Ismerjük a török hódítás előtti cenzusokat, s megállapíthatjuk, hogy összegük húsz év alatt átlagosan három-hat58