Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
Láthatjuk, hogy a búzatermelésnél is ugyanazokkal a problémákkal találjuk szemben magunkat, mint fentebb a bortermelésnél. Az ott vázolt megoldási lehetőségek azonban itt sem hidalhatják át a tízszeres vagy még nagyobb eltéréseket. Szántóföldeken is voltak más helységbeliek által művelt részek, ami a földrajzi viszonyokat tekintve egyáltalán nem lehet meglepő. Annak feltételezése azonban, hogy az extraneusok kimaradtak a szigeti urbáriumokból, még kevésbé magyarázza a különbségeket, mint a bortermés esetében, hiszen a táblázatban szereplő falvak földjein Kesztölc kivételével (itt 1565ben 19 kesztölci gazda mellett 31 etei adott tizedet 184 ) alig jutott hely más helységek lakóinak. A külső birtokosok a szántóföldi művelésre alkalmasabb helységek határában tűnnek fel: 1565-ben Szentmiklóson (ma Palánk puszta) 18 szentmiklósi mellett 1 sági, 1 ikcsei, 1 tolnai és 15 szerdahelyi, Agárdon 15 agárdi mellett 13 tolnai, Hegyiben 25 hegyi mellett 14 tolnai, Kajmádon 15 helyi lakos mellett 4 tolnai birtokost jegyeztek be a tizeddeftérbe. m A búzatermelés színvonalát az egy termelőre jutó átlagos terméshozam sokkal jobban jellemzi, mint a helységenkénti termés. A Sárközben és környékén 1565-ben az egy gazdára eső búzatermés 13 és 40 hektóliter között mozgott. (Sárpilisen 13, Asszonyfalván 16, Ebesen 23, Kürtön 26, Nagy- és Kisbáton 27, Hegyiben 28, Kesztölcön és Decsen 32, Mórágyon 33, Hidason és Szentmiklóson 38 hl.) A szárazabb vidék kedvezőbb termelési feltételei tükröződnek Agárd 67 és Mucsa 55 hektóliteres atlagaiban. 186 A mezővárosok termelőegységenkénti terméshozama sem emelkedett magasabbra. Tolnán 1553ban 171 gazda 17334 kile = 6413,58 hektóliter búzát takarított be, egy termelőre tehát 36 hektóliter jutott. 187 Földváron 1562-ben még alacsonyabb, 31,15 hektóliter volt a terméshozam. 188 Ez a termésmennyiség aligha fedezhette a lakosság évi tészta- és kenyérszükségletét, és a terület minden bizonnyal gabonabehozatalra szorult. 189 Az egy termelőre jutó terméshozam természetesen nem mutatja a jobbágyok közötti különbségeket. Erre más vonatkozásban, a társadalmi viszonyok tárgyalásánál még visszatérünk. A gabonatermelés szűk volumenét bizonyítja a malmok alacsony száma is. Pakson 1549-ben 13 19S , Földváron 1546-ban 4 malom volt. 191 A tolnaiak 1553-ban 3 kétkerekű és 16 egykerekű malom után fizettek, 1576-ban a gabonatermés csökkenését követve a malmok száma is felére csökkent. 192 Búza mellett főleg árpa került a Tolna megyei szántókba, de az árpatermés jelentéktelen volt, és semmiképpen sem pótolta a búzatermésben mutatkozó hiányokat. 193 Viszonylag nagyobb szántóterületet foglalt el a len és a kender. 194 A konyhára szükséges kerti veteményeket (hagymát, káposztát, lencsét, babot) az ún. „bosztán kertekben" termelték. 195 Tolna megye mezőgazdaságában az állattenyésztés meglepően csekély súllyal rendelkezett. Vonatkozik ez elsősorban a nagyállattartásra. A ridegen tartott magyar marha, a XVI— XVIII. századi Magyarország fő kiviteli cikke, bőven talált volna legelőt a folyókat mindkét oldalról széles sávban kísérő vizenyősökön, a települések sűrűsége, a szűk határ azonban nem kedvezett a hatalmas pusztaságot igénylő rideg marhatartásnak. A marhából sem a magyarok, sem a törökök nem szedtek tizedet, és így az állomány nagyságára nézve nincsenek támpontjaink. A báránytized arra enged következtetni, hogy a juhtenyésztés is csak néhány, többnyire földműveléssel nem foglalkozó gazda specialitása volt. 196 Jóval meglepőbb ennél a háziállatok, főleg a sertések rendkívül alacsony száma. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a török 38
