Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

kedő vállalkozók, hanem a fogyasztók vezetik, ezért az egylet tagjai akár tőkésekké is válhattak. Tőkegyűjtésre azáltal tesznek szert, hogy a nagybani beszerzés előnyéből származó hasznot az év végén megkapják. Elképzelésükben egy másik variáció is szerepelt, mégpedig a kereskedők bevonása az áruügyletek bonyolítására. Ez esetben a fogyasztási egylet oly módon jut megtakarításhoz, hogy az egylettel szerződéses vizsonyban álló iparosok és kereskedők a folyó piaci árból engedményt nyújtanak.

174 Nem tudni, hogy az ilyen típusú fogyasztási egyletek — a 70-es években — az elmélet síkjáról a gyakorlatba is átmentek volna. A következő évtized közepén azonban „a keresztény szövetkezeti mozgalom" — különösen a simontornyai körzetben — gyökeret eresztett és nagy bosszúságot okozott az egyéni kereskedők körében. A pécsi kereskedelmi kamara és iparkamara 1886. évi december 29-i közgyűlésén már kénytelen foglalkozni a Tolna megyei kamarai kültagok beadványával, amelyben panaszolják, hogy az „Országos keresztény önsegélyző és fogyasztási szövetkezet" fiókboltjai képesítés nélküli iparosokat alkalmaznak üzletvezetőként, és olyan vevőnek is adtak árut, akik nem is tagjai a szövetkezetnek. A kamara ezidőben még ártatlan kezdeményezésnek ítéli meg a keresztény szövetkezeti boltokat. Az iparosok alkalmazását nem is tartja szabálytalannak, hiszen az 1884. évi XVII. törvénycikk 41. §-a csak egyes kiemelt iparvállalatok üzletvezetőitől követeli meg a képesítést és a megbízhatóságot, márpedig a „kereskedés gyakorlása sem képesítéshez, sem pedig engedélyhez nincs kötve"."

5 Miután a Tolna megyei kereskedők konkrét bizonyíték nélkül panaszkodnak a szövetkezeteken kívülálló vásárlók kiszolgálásáról, ezért a kamara nem is tartja fontosnak a kereskedelmi miniszter értesítését. Egy évvel később Altstádter József és Nagy Pál, majd Deutsch Kálmán hasonló panaszát hárítja el a kamara, mondván, hogy bizonyíték hiányában nem kérheti a keresztény fogyasztási szövetkezetek feloszlatását.

176 A századforduló körül mintegy 35 fogyasztási szövetkezetünk volt, többségüknél elmaradt a „keresztény" jelző,

177 még működött az „Első madocsai magyar vegyeskereskedés" amelyről sajnos más egyebet nem tudunk, mint azt, hogy 1886-ból származik cégbejegyzése.

173 A fogyasztási szövetkezetek működését az ország más vidékein is rossz szemmel nézték az egyéni cégek. A pécsi kamara sem tétlen, egyre-másra küldi felterjesztéseit. 1898. december 27-i közgyűlésen pártolólag vette tudomásul a soproni társkamarának a kereskedelemügyi miniszterhez küldött javaslatát, melyben az áll, hogy a szövetkezetek csak a szó legigazibb értelmében vett közfogyasztási cikkeket árusítsák és azokat is kizárólag a tagok részére. Követelik a nyíltárusítást végző szövetkezeti bojtok megszüntetését.

179 1898-ban a földműves nép fogyasztásának megszervezése céljából a [Magyar Gazdaszövetség megalakította a Hangya szövetkezetet. Megyénkben ez a szövetkezeti mozgalom gyorsan elterjedt, nagyrészt a keresztény önsegélyző és fogyasztási szövetkezetek tagságát örökölte. A kezdeti fellendülést 1910 körül visszaesés követte. Egyrészük megbukott vagy jobbnak látta, hogy időben felszámoljon, mielőtt csődbe kerül. Szakály, Értény és Nagykónyi fogyasztási szövetkezetei csekély nyereséggel ugyan, de felszámoltak. 1910-ben már csak 5 szövetkezetről tudunk, közülük Pari és Ozora nem tagja a Hangya Központnak, önálló volt és véleményük szerint éppen ezért tudták támogatni a hazai iparcikkek forgalmát. Központi raktártól függetlenül szerezték be az árut. 318