Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

Az 1881. évi vásárok közel fele kétnapos. Az első napon — mint ismeretes — állatvásárt, a másodikon kirakodóvásárt tartottak. Ez utóbbi jelentősége azonban a bonyhádi, földvári és szekszárdi járásokban csökkent, miután a vásáirtartó helyek egyben fejlett bolthálózattal is rendelkeztek. Azt is mondhatjuk, hogy ezeken a helyekert a vásárokat marha, ló, sertés és terményvásár nélkül felesleges is lett volna megtartani."

5 A boltosok közül egyre többen ellenzik a; vásárokat. A soproni és a pécsi kereskedelmi és iparkamarák közgyűlési jegyzőkönyveiben szép számmal találhatók olyan állásfoglalások, melyekben a meglevő vásárok csökkentését szorgalmazzák és tiltakoznak; a vásárok szaporítása ellen. 1873-ban Nagykónyi község az évi két vásár mellé egy harmadik engedélyezését kéri, de a soproni kamara^ évről-évre elutasítja kérelmét.

136 Nagydorog hosszú utánjárás révén megkapja az engedélyt a harmadik vásárhoz, de a soproni kamara a miniszteri határozatot kommentálva hozzáfűzi, hogy a vásárok számszerű növelését minden eszközzel meg kell gátolni.

137 A pécsi kamara 1881. évi. megalakulása után röviddel szintén kénytelen foglalkozni a vásárüggyel. Stauber Antal a földváriak nevében lép fel a vásárok ellen. Miután, aziok veszélyeztetik a boltosok értékesítési lehetőségeit, javasolja a vásárügy rendezését olymódonL, hogy az ötezer főn aluli községek ne tarthassank vásárt, az öt-tízeze)r fős községek két országos és egy heti, a tízezren felüli városok pedig maximum 3—4 vásárt (kapjanak.

138 A kamara szívügyének tekinti a kereskedők panaszának orvoslását, és a 80-as évek során a kereskedelemügyi miniszterhez küldött véleményező levelekben többnyire nem is javasolja az országos és hetivásárok szaporítását. Egyetlen esetről tudok, amikor pártolja a hetipiac bővítését, mégpedig Hőgyészrel vonatkozóan. A kamara elfogadja Tolna megye indokolását, vagyis: Hőgyésznek élénk az ipara és kereskedelme, kiterjedt vidéke van és mivel Hőgyész a Budapest—Pécs vonal egyik fontos vasútállomása lesz, ezért egyre nő a, jelentősége. Elismeri, hogy a kb. 3400 lakost számláló Hőgyészen sok hivatalnok, kereskedő és iparos él, akik élelmezési cikkekből a piacira szorulnak, ezért a kamara is pártolja a második hetipiac tartását.

739 Ugyanazon a közgyűlésen viszont a Hőgyésszel szomszédos Szakály heti egynapos piactartását ellenzik. Ebből az tűnik ki, hogy a hőgyészi kereskedők pozíciója tovább fog erősödni, hiszen a szakáJyi földműves kénytelen Hőgyészre vinni eladásra szánt élelmezési cikkeit. A piaci felhozatal növekedése leszorítja az élelmiszerek árát, és a hőgyészi kereskedőknek az sem közömbös, hogy a parasztok piaci bevételei részben a hőgyészi boltokba vándorolnak. A kamarai intézmény igyekszik betölteni az érdekvédelem szerepét. Néha a hatósági intézkedésekkel is szembeszáll, többek között a vásári szabályrendeleteknek a kereskedelmet sértő tételeit támadja. Szükség szerint a belügyminiszter közbelépését is igényli. A pécsi kereskedelmi és iparkamara 1887. évi június 24-iki közgyűlése tárgyalta a dombóvári kereskedők beadványát, melyben panaszt emeltek Dombóvár község vásári szabályrendelete ellen.

150 Azt panaszolják, hogy újaibban a vásárra vitt árukat a községi mérlegen — mázsánként négy krajcár térítési díj ellenében — kötelesek lemérni. Amelyik eladó ezt elmulasztja, egy forint bírságot fizet, de a vevőt méginkább büntetik, hiszen öt forintjába kerül e szabálysértés. 308