Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

delet sem helyezi hatályon kívül, jóllehet a kereskedelmi és iparkamarák a házalókereskedelem eltörlését szorgalmazták. Az I. Világháború kitörésének évében is még több mint'száz házaló járja megyénket. A kereskedésnek ezt a legősibb formáját az 1852. évi császári pátens házalási engedélyhez köti. Feddhetetlen erkölcsű, legalább 30 éves állampolgárok kaphatták meg az engedélyt, amelyet évenként meg lehetett újítani. Egyéb akadályt nem gördítettek az engedélyezések elé, ezért számos idős ember élt a házalás lehetőségével. Működésük ellen a boltos kereskedők már a XIX. század elején panaszt emeltek.

81 1850. után pedig egyre erősödött a házalókereskedelem felszámolására irányuló küzdelem. Boltos kereskedőink ellenszenves vetélytársat láttak a házalóban, holott árukészlete még a kor viszonyai között is rendkívül szegényes. Nsgykercikerlck és gyárosok raktáraiban leértékelt silány cikkeket „bugyorból árusítanak."*

2 Sokan rongyszedéssel foglalkoznak, cserébe tűt, gyolcsot, bizsutériát, bögrét és üvegárut adnak.

83 Az alkudozás természetes velejárója a házalókereskedésnek, de a hiteleladás ismeretlen. A házalókereskedő árucikkeinek oly alacsony a beszerzési ára, hogy egy-két krajcár nyereséggel ő is a bolti árunál olcsóbban tudja továbbadni, és miután neki azonnal szüksége van pénzre, csak készpénzes eladást végezhet. A házalókereskedő árukészlete nem lehetett olyan széles körű, mint a bejegyzett boltoskereskedcké, hiszen az élelmiszereket, az állami monopólium tárgyát képező árukat, a külföldi árukat, a gyógyszereket és méregtartalmú vegyi cikkeket nem árusíthatta.

84 A császári pátens a házalók árukészletét azáltal is szűk keretek közé szorította, hogy nem engedélyezte a szekérfuvar igénybevételét. Ennek ellenére többen is kérik a „lóval házalást", a megye azonban nem engedélyezi. Rendkívül indokolt esetben teherhordóként az idős házalók feleségük vagy fiúk nevét is feljegyzik a házaló engedélyre.

85 A házalást szabályrendelettel el lehetett tiltani. Ehhez azonban a kereskedelmi miniszter jóváhagyását kellett kérni. A miniszter meghallgatta a kamara véleményét, amely többnyire egyetértett a házalást eltiltó városi szabályrendeletekkel. Megyénkben a XIX. század végéig nem alkottak ilyen szabályrendeletet. A legtöbb házalókereskedő bonyhádi, hőgyészi, paksi és dunaföldvári lakosokból került ki, de ismerünk belecskai, bölcskei, kocsolai és szedresi házalókat is. Vándorlási területük nemcsak Tolna megyére, hanem Magyarország egész területére, sőt Szlavóniára és Horvátországra is kiterjedt.

80 Tolna megye területére viszont Olaszországból, az osztrák tartományokból, és Magyarország északi megyéiből érkeztek házalókereskedők, főleg gyolcs, üveg és bádogárukkal. Kereskedelmi vállalkozások. A szekszárdi kereskedők egy kis csoportja a bolti üzletvitelen kívül más vállalkozásokban is jártasságot szerzett. Tolna megye közigazgatási jegyzőkönyve is „vállalkozónak" nevezi Pirnitzer, Leicht, Kron, Berger, Kramer, Krausz és Rochenstein szekszárdi kereskedőket. Ez a titulus teljesen jogos, hiszen a rőfös és divatárus Pirnitzer többéven keresztül vállalkozik a megye fogházaiban őrzött rabok élelmezésére, a textiles Berger Simon a vármegyei személyzet ruháinak varratására, Leicht Farkas pedig a rabok élelmezésén kívül 295