Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

megyénk a sopronihoz tartozott Í881-ig. Ekkor létrehozták a pécsi kereskedelmi és iparkamarát, amelybe már számos kültagot delegált megyénk. 1850-ben a nyilvántartási lapokkal együtt kiküldik főbírókhoz az utasításokat, melyekiben a felvétel módját, a bejegyzési dífak "összegét, továbbá a grémiumba felvett tagok jövedelmének megállapítását írták elő.

2

* A kezdetleges közlekedési viszonyok miatt — az illetékek beszedésén kívül — nem alakulhatott ki szoros kapcsolat a soproni kamarával. A kamarákat 5 évenként választották újjá. Bevételeiket az ún. választótagok illetékei alkották, amelyeket közadók módjára a kereseti adó 1—7 százaléka erejéig hajtottak be. A rendelkezésünkre álló 1850. évi kimutatások mindössze i 133 olyan kereskedőt so rolnak íel, akiknek az évi jövedelme az; 50 forintot meghaladja. Együttes jövedelmük 26 368 forintot, a kivetett 5 százalékos adó pedig 1 318 Ft 40 krajcárt tett ki. Átlagjövedelmük 198 forint, de ez településenként jelentősen eltér.

51 A tagság jelentős hányada eleinte csak szükséges rossznak tekintette a kamarai intézményt, hiszen nem élvezte érdekvédelmét. Legszívesebben megszavazták volna a kaimara eltörlését. Ebben még a céhekhez ragaszkodó kisiparosok ós a „gyári'" áruval kereskedő boltosok is egyetértettek. A megye iparihatóságai is laza kapcsolatot tartottak fenn a soproni kamarával. A Helytartótanács többszöri figyelm'eztetésére sem adtak pontos tájékoztatást a kiadott iparengedólyekirőL A negyedévi statisztikai jelentések hiányosan és késedelmesen kerültek fel Sopronba, amiért a kamara többízben tett panaszt a Helytartótanácsnál. „É tekintetben jövendőre nézve tapasztalandó bármely mulasztás sát az illető iparhatóság a legkomolyabb felelősség alá lévén vonandó. Mire nézve meghagyatik, hogy a kebelbéli számvevő arra nézve is világlatban tartási főkönyvet vezessen, s az ily évnegyedi közléseket elmulasztó iparhatóságot a feleletre vonás, s netaíáni komolyabb intézkedések végett a hatóság kormányzójának feljelentse."

2

* A kamarák megszüntetéséről hallani sena akart a kormányzat,

25 sőt 1868-ban a VI. t. c. a kamarai intézményt nálunk alkotmányos úton, is meghonosította. Szakfelügyeletet a földmívelési, ipari és kereskedelmi miniszter gyakorolt felettük. Az új kereskedelmi és iparkamarák megalakulásával az ugyanazon a helyeken addig fennállt kamarákat feloszlatták és vagyonuk az új kamarára szállt. Az intézmény továbbra is az ipar és a kereskedelem érdekvédelmi szervének tekintette magát. Hatáskörébe tartozott az iparra és kereskedelemre vonatkozó javaslatok készítése és a szakminiszterhez való terjesztésük. A különböző hatóságoknak felvilágosításokat nyújtottak, véleményt nyilvánítottak, szorgalmazták a kereskedelem és ipar fejlesztését és figyelemmel kísérték a tanulók képzését. A kamara területén gazdaságstatisztikát gyűjtöttek és évvégén összefoglaló jelentést nyújtottak be a miniszterhez. Végüí bizonyítványt adtak ki a bemutatott árumintákról. A. kamara területén jnindaz a kereskedő és iparos választó taggá vált, aki legalább egy éve „kereskedést, vagy ipart önállóan és jogosítottan űz".

K A kamara fenntartásához minden választójoggal rendelkező tag hozzájárult. Az illetékek behajtása a korábbiakhoz hasonlóan az országos adóval egyidejűleg és ugyanazon közegek róván valósult meg. A kereskedők nyilvántartása; és azi adók beszedése nagyon körülményesnek és pontatlannak bizonyult. Az állandó telephellyel nem rendelkező kereskedők jórésze kibújt a kamarai illeték és a jöve274