Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

Visolyi Gusztáv -íondta, utána Gájásy Lajos orvos olvasta fel alkalmi költeményét. Ábrányi Koméi a fővárosi művészvilág nevében ürítette poharát a Mester egészségére. Másnap liszt a templomban Reményivel a Koronázási Mise „Benedictus"-ést adta elő. Az ebéd után ugyancsak Reményivel adott egy kis rögtönzött hangversenyt a vendégek tiszteletére. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezeknek a szép szekszárdi napoknak pár jellemző írásos emlékéből ne idézzünk. A meghívott vendégek között találjuk Mihalovich Ödönt, a Zeneakadémia későbbi igazgatóját, aki mint zeneszerző lelkes követője volt Lisztnek és Wagnernek. 1870. augusztus. 2-án kelt levelében válaszol Augusz meghívására. A háborús zűrzavarok miatt elment a kedve attól, hogy különféle külföldi útiterveit megvalósítsa. Különösen, amikor tudja, hogy itthon van egy hely, amely minden úti élvezettel bőségesen felér. Kérdi, hogy miikor lenne szekszárdi látogatása a legkevésbé alkalmatlan. „Körötökben van a tisztelt, imádott Mester, mindennap láthatjátok, beszélhettek vele, hallhatjátok és csodálhatjátok. Az egész országot hálára kötelezted azzal — írja tovább —, hogy érdemeddel és barátságoddal sikerült ennek az egyetlen embernek vendégszerető menedéket nyújtani: feltéve, hogy áldott országunk egyáltalán áll azon a magaslaton, hogy legkimagaslóbb fiának jelentőségét a maga teljesvégében felmérje."" A szekszárdi ünnepeknek egyik kimagasló szereplője volt Liszt kiváló női tanítványa, sőt kijelentése szerint Európa legelső zongoraművésznője, Menter Zsófia. Sophie ritka nagy tehetsége és egyéb kitűnő tulajdonsága — Liszt szerint — némi szeszélyességgel párosul. Szekszárdi meghívásával kapcsolatosan Lisztnek úgy látszik e téren aggályai voltak. Fontosnak tartja, hogy Szekszárdon jó gyermek legyen, hiszen lényegében ő nem is más.

44 Szekszárdon nincs Mozarteum — írja Menter Zsófiának, de ennek ellenére sok kellemeset és előnyösét ígérhet barátuk Augusz báró békés, kedélyes, nemesszellemű háza.

45 Liszt aggodalma Sophiet illetően igazoltnak látszik egy levélből, melyet a művésznő keltezés nélkül írt Augusznalk Münchenből, már jóval Szekszárdról való elutazása után. Bécsben az a hír járja, hogy Augusz báróné úgy ír róla egy bécsi hölgyisimerőséneik: a 14 nap óta Szekszárdon tartózkodó Menter Sophie szeszélyeivel és szeszélyességével az egész házat ámulatba és csodálkozóba ejti. Mit szól ehhez Augusz? Ö persze jót nevetett ezen a pletykán, melyet már három helyről is hallott/

6 Feltételezzük, hogy eq a bécsi mendemonda eltúlozta a tényeket, különben nem írt volna róla ilyen könnyedén. Szívesen emlékezett vissza szekszárdi látogatására. Egy kis névjegykártyáján, amelyen kolléganője Mehlig Anna számára kéri Augusz pesti pártfogását, — mondanivalóját körös-körül bekeríti azzal, hogy tizennyolcszor írja le: Séxard! Séxard! Séxard! A szekszárdi látogatás utolsó két hetére tragikus esemény vetett árnyékot. Mosonyi Mihály, aki igen közel állt Liszt szívéhez, mikor a Mester születésnapjának megünneplése után hazautazott, a hirtelen rosszra fordult idő miatt, a nyitott kocsin meghűlt. Rövid betegség után, október 31-én meghalt. Liszt nemcsak egy Ábrányi Kornélhoz intézett levelében adott kifejezést mélységes részvétének, hanem az őt annyira megrendítő haláleset hatására komponálta Szekszárdon, látogatásának utolsó hetében, a „Mosonyi gyászmenete"' c. zongoradarabot. Augusz, e mű születéséről így ír Ábrányi Kornélnak: „Szegzárd 1870. november 9. Mosonyi halálának hírére, mint egyik legőszintébb, leg250