Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

Augusz a vármegye főispánjával, Urményi Józseffel jó viszonyban volt. Valószínű, hogy a soproni példát követve egyeseik gondoltak erre a megtiszteltetésre és ennek híre hagyományszerűen fennmaradt. Tény azonban, hogy Liszt soproni táblabírói kinevezését nem követte egy hasonló szekszárdi kinevezés. Egy másik közlemény arról szól, hogy a hangversenyen Salamon Elekné, szül. báró Paloehay Kornélia versekben dicsőítette az ünnepelt művészt. Ez sem felel meg a valóságnak. Egy Augusznéhoz intézett levélben Salamonné éppen azon kesereg, hogy a családjában uralgó betegség miatt nem lehetett jelen a hangversenyen. Salamonné levelét Paksról, 1846. október 20-án írja. Szíve mélyéből sajnálja, hogy nem láthatta és nem hallhatta Lisztet. Férjét lenyűgözte mind az alkotó géniusz, mind az ember. Elmesélte Liszt végtelen szerénységét, kedves és barátságos magatartását. Ez azt a reményt kelti benne, hogy a mindenütt dicsőséggel és diadallal övezett művész szívesen fogad el tőle egy jelentéktelen Tolna megyei levélkét. Kéri azért Augusznét, nyújtsa át Lisztnek a verssorokat, amelyeket ő a Mester első pesti hangversenye ihletére' írt. Boldoggá tenné, ha Liszt szívesen fogadná e verssorokat: Glücklich! wer die fliehenden Gestalten Verwandter Seelen klar und schnell gewahrt Den Geistesgenuss den er von fern erhalten, lm Herzen treu und sinnig aufbewahrt Ihm lachelt wenn die Wirklicheit entschwunden Ein reiches Bűd. von schön erlebten Stunden! A Művész Szekszárdról való távozása után Augusznak írt levelében sajnálkozik, hogy szerencsétlenségére ezt a kis verset csak elutazása pillanatában kapta meg. Ezért Auguszt kéri, tolmácsolja Salamonnénak mély háláját. Reméli, hogy személyesen is megismételheti nagyrabecsülésének kifejezését." Liszt Augusz és Petrichevich Horváth Lázár kíséretében 1846. október 24-én hagyta el Szekszárdot, hogy eleget tegyen a pécsi meghívásnak. Útközben Nádasdon, Scitovszky János pécsi püspök, a későbbi esztergomi érsek nyári lakában szálltak meg. Itt írt Liszt először magyar szövegre. A szekszárdi Garay János „A patakhoz" c. költeményére komponált férfinégyest a pécsi dalárda számára. Liszt szekszárdi hangversenyének és látogatásának jelentősége nem a szereplés nagy sikerében rejlik: erről az egykorú, sok szólamra bomló tudósítások bőven beszámolnak. Ha ezt a nagy sikert Liszt magyarországi kapcsolatai szempontjából tekintjük, különös jelentőséget nyer. Ugyanis Szekszárd volt az első kis magyar város, ahol Liszt személyes érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal, sőt magával a néppel is. Hangversenyének itt is olyan nagy sikere volt, hogy ez különös erővel rádöbbentette arra, hogy itt nemcsak a nagy művészekhez szokott művelt közönség ünnepli őt, hanem a vidék lakossága is megérti és magáénak vallja művészetét. Felismerte, ízig-vérig Magyarországhoz tartozik, alkotásaival az egész magyar nemzetet kell szolgálnia. Éppen ezért nem véletlen, hogy az előbb említett levélben azokat a sorókat idézi, melyeket barátjának, Seydlitz György bárónak is írt: „Az összes művészek között én vagyok az egytlen, aki egy büszke hazát, büszkén vallhat magáénak. Míg mások fáradtan vesződnek a szűkkeblű közönség sekély vizein, én 15 Tanulmányok Tolna megye történetéből 225