Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

1910 év 297 000 q 191J. év 365 000 q 1912 év 371 000 q 1913 év 377000 q Összesen: 2 928 600 q Niagymányokon ugyan kezdetben úgy látszott, hogy a befektetések hiábavalónak bizonyultak, mivel 1911-ben a Szarvas akna III. szintjén meredeken álló telepék folytatását nem találták meg. 1912-ben a központi igazgatóság, a salgótarjáni, dorogi és petrozsényi bánya igazgatóiból álló háromtagú bizottságot küldött Nagymányokra a bányászat tanulmányozására. Ez a bányaművelés beszüntetését javasolta. Szinger azonban saját felelősségére folytatta a kutatást, melynek eredményeképpen igen gazdag és szabályos széntelepeket fedezett fel, melynek szénvagyona mintegy 5 millió q-t tett ki.

263 Az üzemek együttes termelése az említett időszakban: 10 277 529 q. Ez a mennyiség pedig az országos termelésben is érezteti hatását. Az említett időszak országos termelése összesen: 173 403 537 q. Az üzemek együttes termelése ennek 5,9 százaléka. A váraljai és a mázai bányák a tárgyalt időszakban stagnáltak. Váralján a bányászat állandóan veszteséges volt. A finanszírozó intézetet felszámolták, amelynelk következtében 1909-ben az un. Üj aknát megszüntették, és 207 munkásnak felmondtak. Hogy a befektetéseket valamelyest kamatoztassák, ismét táróbányászatot kezdtek, és a Gusztáv táró szájától 400 méterre egy új tárót létesítettek.

286 A táróbányászat a régi műveleteik között folyt kisebb, nagyobb megszakításokkal. A bányát értékesíteni akarták, azonban vevő nem akadt rá, bár a Tolna megyei Közlöny 1911. szeptemberi száma szerint: „Az Esztergom—szászvári kőszénbánya társaság megvette a tolnaváraljai kőszénbányát".

265 E hír azonban nem megalapozott, feltehetőleg azon alapulhat, hogy ilyen jellegű tárgyalásokra sor kerülhetett. A váraljai bánya az Esztergom— Szászvári Kőszénbánya Rt- tulajdonába csak 1926-ban megy át

268 Mázán a terület ismételt átkutatására 1910-ben került sor. Azonban ez alkalommal is csak a szénkibúvások melletti régi műveléseket nyitották meg újra. A termelés azonban nem kifizetődő. Ezért még a háború kitörése előtt a munkálatokat beszüntették.''

39 A tárgyalt időszakban a gyáripar fejlődésének következtében a hazai nagyipari munkásság létszáma gyorsan növekedett:

270 1890-ben 156 581 fő 1900-ban 281 416 fő 1910-ben 464 491 fő 1913-ban 554 952 fő A bányavidék munkáslétszáma a következőképpen alakult:

2

'

1 Év Szászvár Nagymányok Váralja összesen 1903 1904 1905 1906 1907 1913 fő fő fő fő 335 —i 145 480 347 250 180 777 286 293 234 813 310 279 325 914 300 325 263 888 280 300 — 580 208