Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

tott ventillátorokkal ellensúlyozták.

238 A társulat azonban ezzel éppen az ellenkező hatást érte el. Az 1910. május 17-i sújtólégrobbanás — melyről korábban már szó esett — ugyanis összefügg a villamosenergiával meghajtott ventillátorral. Amikor a X. szinten hajtott gurító hajtása alkalmával nagyobb menynyiségű sújtólég áramlott ki, a jelenlévő aknász, hogy a sújtólégnek a felsőbb szintekre való beáramlását megakadályozza, a vakakna rakodóján működő ventillátort kikapcsolta. A sújtólég azonban eljutott addig, és a kikapcsolás pillanatában keletkező szikrától felrobbant. Az aknász és két társa a helyszínen meghalt, a robbanás utógázai pedig még 14 bányászt öltek meg.

251 1903-ban a további kutatómunkákat is megindították. Elkezdték mélyíteni az I. számú vakaknát, amely az idők folyamán a külszíntől számítva 376 méter mélységet ért el. Az 1906—1907-es években kezdődő fellendülés időszaka serkentőleg hatott a technika fejlesztésére is. A Szentháromság akna szállítógépét 1911-ben villamoserőre építették át. Erre annál is inkább szükség volt, mivel 1909 augusztusában az Üj-aknát már nem üzemeltették, és a szállítás jórészt a Szentháromság aknán történt. Az Űj-akna megszüntetéséből adódó termelés pótlására a Gusztáv táróval próbáltak új telepeket felkutatni. Ez 1911-ben 340 méter hosszúságot ért el. A 200. méterben 1,55 méter vastagságú telepet tártak fel, melyet 15 méter mélységig le is fejtettek. Ennél mélyebbre nem is jutottak, mivel sújtólég jelentkezett, és mesterséges szellőztetőberendezés hiányában a további mélyítést abba kellett hagyni.

252 A földalatti szállítás is javult. A bányában fa szállítópályákkal már nem találkozunk az említett időszakban. 1901 júniusában pedig felvetődött egy a bányában megépítésre kerülő bánya vasút terve is. A társulat erre „az engedélyt a minisztériumtól megkapta".

2

*

3 A bányában elhelyezett szivattyúk, vitlák és ventillátorok száma is emelkedett. A fejtési munkálatokat azonban jobbára még mindig kézi erővel végezték.

254 Az 1910. évi katasztrófa után felvetődött a sújtólégrobbanás veszélyének felszámolása érdekében a villamosenergiának a bányában való megszüntetése, illetve a bányagépeknek (szivattyúk, vitlák, ventillátorok) sűrített levegő meghajtásra való átépítése. A társulat ezt azonban túlságosan költségesnek találta, s amikor a bányahatóság erre felszólítja, a bánya bezárásával fenyegetődzik. Erre azonban nem került sor, mivel az első világháborút megelőző konjunktúra éveiben a szénpiac kiszélesedett, a kereslet miatt a szén ára magas volt. Másrészt a bányamunkások sorra .mondtak fel, s igyekeztek más, biztonságosabb bányaüzemnél munkát vállalni.

255 A társulat ugyan arra hivatkozott, hogy a bányagépek átépítése — mivel az I. számú vakakna mélyítése nem járt a megfelelő sikerrel — anyagi erejét meghaladja, pedig 1911-ben jövedelme 1,086,536 koronát tett ki. Ez a 6 millió koronás részvénytőkének több mint 15%-os nyereségét jelenti.

256 A bányagépek átépítésére mégis sor került. A sűrített levegőt előállító kompresszort a bánya VIII. szinti rakodója mellé építették. A bányagépeknek sűrített levegővel való meghajtása a sújtólégveszélyből eredő baleseteket jórészt kiküszöbölte. Az üzem termelése a tárgyalt időszakban a következőképpen alakult: " 1901 év 569 000 q 1902 év 488 062 q 1903 év 595193 q 1904 év 552 572 q 206