Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

öccsének egy év leforgása alatt be kell magát vezettetnie a birtokba. Mivel ezt elmulasztotta, úgymond, a birtok a királyra szállt." Márévár sorsa viszonylag homályosabban alakult. Annyi bizonyos, hogy a Várdayak nem sokáig tudták megtartani.'

5 Átmenetileg Bakics Pál — rövid időszak kivételével Ferdinánd híve —, szerezte meg. János király 1533ban az Ozora ostrománál említett Tardasy Istvánnak és Nagy Zsigmondnak adományozta,'" méghozzá új adományként, ami arra utal, hogy már korábban is az övék volt. Az ügyet zavarossá teszi, hogy a várat két évvel később Bakics adományozza ugyanazoknak.

77 A nagybirtok küzdelmei közben a kisebb birtokosok csetepatéi sem szüneteltek. Alighogy a török sereg kivonult az országból, azonnal újra kezdték egymás javainak eszeveszett pusztítását. 1527-ben Pakosi Gáspár familiárisai a fehérvári keresztesek gyánti birtokára ütöttek, és kb. 500 forint kárt okoztak az ottani jobbágyoknak.

78 Bodó Ferenc özvegyének emberei a keresztesek egyik faddi jobbágyától, amikor az szántani ment, hat ökröt vettek el.

79 1534-ben Pósa György, János király személyes jelenléti bíróságának ítélőmestere hosszú panaszlistát nyújtott be Koroknai Bertalan edelényi tiszttartó ellen. Koroknai Pósa tengöldi és kerekfalvi birtokrészére támadt, és onnan 100 kereszt gabonát vitt el. Más alkalommal, amikor Pósa, János király parancsára Döbrököz felé tartott, hogy a mesztegnyői Bodó Petemé és mesztegnyői Szerecsen Jánosné között támadt ellentéteket elsimítsa, Koroknai a birolti erdőből rárohant embereivel, és elrabolta tőle lovait, ruhaneműit és pénzét. Később servitorai az ítélőmester nagyiregi házára törtek, és a Tengőidre valamint Kerekligetre vonatkozó okleveleivel együtt mintegy 100 forint értékű ingóságát ragadták el. Koroknai azonban még ezzel sem elégedett meg: emberei a következő alkalommal kiűzték házából Pósát anyjával, feleségével, gyermekeivel együtt és az üresen maradt házat kifosztották.

80 A pártharcok egyik következményeként zavarok keletkeztek a birtokjogi viszonyokban. Mindkét király a jog egyedüli forrásának tekintette magát, és olyan birtokokat is eladományozott, amelyek nem voltak üresedésben. A másik király embereit felségsértőnek nyilvánították, és mivel az ilyenek birtokai a királyra szálltak, híveik lekötelezésére használták fel azokat. A tényleges birtoklás lehetőségét azután már a mindenkori hadihelyzet szabta meg. Láttuk, hogy Tolna megyében a Ferdinánd-párt csak időlegesen és részlegesen tudott sikereket elérni, 1536 után pedig a megye kizárólagosan János-párfivá vált. Ez Ferdinándot egyáltalán nem zavarta abban, hogy Ozorát Thurzó Elek országbírónak,

81 Simontornyát és tartozékait Várai jay Szaniszló székesfehérvári prépostnak,

82 Szerecsen János összes birtokait Révay István naszádos kapitánynak,

83 Ártándy Pálnak az országban található összes javait, köztük Daró várát és Dalmand mezővárost Nagy Imre alnádornak adományozza.

84 Ezek a szerzemények azonban alig jelentettek többet, mint egyegy tételt, amelyről végrendelkezni lehet és reménykedni, hogy az örökösök majd valamikor ténylegesen is a birtokába jutnak. János király adományainak több foganatja volt. Birtokelkobzásait azzal indokolta, hogy az előző birtokos a német pártütéshez kötötte magát („Germanice faccioni adhesisse"). Ezen a címen vette el a király torvei Ugrón Pál hetényi részbirtokát, amelyet Nagyváthy Tamás deák kapott adományul.

85 Ugyanezzel vádolták a kivégzett Ártándy Pált is, akinek birtokai így a királyra, majd annak adományaként Werbőczyre szálltak. Ez az eset jól mutatja az 20